Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
H
Hekler 364 az ő munkássága alatt alakult ki - évente orsz. jelentőségű kiáll.-okat, tárlatokat rendezett (1964-től). Szakáll Ernő kőszobrász- restaurátorral együtt megalkották, újraálmodták az egyik legszebb m. gótikus építményt, az Anjou-kútházat. - Kuzsinszky Bálint-érem (1964), Móra Ferenc-emlék- érem (1975), M. Műemlékvédelemért plakett (1977). F. m.: Visegrád történeti emlékei (Bp., 1970); Visegrád (Bp., 1957); Ausgrabungsbericht über die Erschliessung des königlichen Wohnpalastes zu Visegrád - Nord- und Donauflügelsektor (Folia Archeologica, 26., 1975, 191-197.); Visegrád - Királyi palota (Tájak-Korok-Múzeumok Kiskönyvtára II. Bp., 1979); Der königlichen Palast von Visegrád (in: Matthias Corvinus und die Renaissance in Ungarn. Kiáll.-i kat. (Schallaburg, 1982, 376-379.); Műemlékvédelem és régészet. Kozák Károllyal (Magyar Műemlékvédelem, I. Bp., 1949-1959). Gróh Dániel Hekler Antal (1882. febr. 1. Bp. - 1940. márc. 3. Bp.): régész, művészettörténész. - A bp.-i tudományegy.- en jogot hallgatott (1899-1903); állam- tud.-i doktori oklevelet szerzett (1903). Vívásban több orsz. versenyen első díjat nyert. 1901. évi olaszo.-i, ill. 1903. évi görögo.-i utazása után fordult érdeklődése az ókori görög és római művészet felé. Irodalom- és művészetfilozófiai cikkeket publikált a Magyar Közélet, a Magyar Nemzet hasábjain. Beöthy Zsolt és Riedl Frigyes ösztönzésére a klasszika-archaeologia tanulmányozása mellett döntött; a müncheni egy.-en Adolf Furtwánglernél tanult négy félévet (1904-től). A római női arcképszobrászat első rendszeres feldolgozásával (Römische weibliche Gewandstatuen) doktorált (1907). A Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban segédfogalmazó, majd gyakornok (1906), az MNM Érem- és Régiségtárában segédőr (1907-től), múz.-i őr (1911-től); az addig egy terembe zsúfolt római gyűjt.-t átrendezte, és megírta a Kalauz a Régiségtárban c. kiadvány római leleteket bemutató részeit. A bp.-i tudományegy.-en habilitált (1911); kinevezték a klasszika-archaeologia első előadójává. Az antik portréművészetről szóló, megrendelésre írt, négy nyelven megjelent könyvében (1912) az antik portrék görög eredetét hangsúlyozta. Szerzői honoráriumából több hónapig Olaszo.-ban élt. Hampel József halála után, saját kérésére, a Szépművészeti Múz. antik plasztikai osztályára helyezték át (1913-tól); az osztály vezetője (1914-1918), gyakorlatilag megszervezője volt. Tevékenysége döntő fontosságú a Szépművészeti Múz. antik gyűjt.-ének kialakulásában. Jelentős műtárgygyarapítási tevékenységet folytatott. Javaslatára vásárolták meg R Arndt főként görög szobor-, majd terrakot- tagyűjt.-ét (1914). Újrarendezte az antik gyűjt.-t; felállította a gipsz szobormásolatokat, és kat.-t írt róluk. Megírta a görög-római gyűjt, magyarázó kat.-át is. A panno- niai császárkori művészet kutatásának egyik úttörőjeként foglalkozott a bp.-i antik emlékekkel, Pannonia tartomány római művészetével, ásatásokat végzett (Dunapentele, 1908-1912). Gr. Klebelsberg Kunóval együtt megszervezte a konstantinápolyi Magyar Int.-et (1916), amely az 1. vh. következményeként csak néhány évig működött. Terve, a kis-ázsiai kilikiai ásatások megindítása nem valósult meg. A bp.-i tudományegy. Művészettörténeti Tanszékének ny. r. tanára (1918. szept. 18-ától haláláig); az egy. utolsó, a király által kinevezett tanára. A proletár- diktatúra (1919) alatt visszahelyezték a Szépművészeti Múz.-ba, majd az egy.-re. Kutatási tevékenysége kibővült; ekkortájt főként Michelangelo és Leonardo da Vinci munkásságával foglalkozott. Akad.-i székfoglalóját a barokk szobrászatról tartotta. Európai keretekben gondolkodott, s a m. műalkotásokat az európai fejlődés keretei között mutatta be. Ösztönzésére és irányításával indult meg a hazai reneszánsz alapkutatás, vmint számos barokk témájú feldolgozás. Felhívta a figyelmet a hazai és külföldi levéltárak művészettörténeti vonatkozású forrásanyagának feldolgozására. Az Orsz. Képzőművészeti és Rajztanárképző Főisk.-n az ókori művészettörténet tanára (1914— 1919). Kitűnő és szuggesztív előadóként 1908-tól vetített képekkel, nagy hallgatóság előtt népszerűsítő előadásokat tartott az
