Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

H

Halitzky

350

ben mondott le. Megbízták a város akkor még közös intézményként tervezett könyvtárának és múz.-ának megszervezésével

(1913); a jogilag 1919-ben megalakult nagy- kanizsai múz.-ot 1925-ig vezette. - Sokoldalú író; történeti munkákon kívül elbeszéléseket, romantikus regényeket, különféle témájú cikkeket írt. Sok régi okiratot gyűjtött össze, s régészettel is foglalkozott.

F. m.: Színes mozaik Nagykanizsa történetéből (Nagykanizsa, 1893); Zalamegye és városai (Nagykanizsa, 1895); A Ferenc-rend kanizsai zárdája (Nagykanizsa, 1899); Zalai krónika. I-IV. (Nagykanizsa, 1915-1917); Krónika a Babocsay családról (Nagykanizsa, 1923); Zalavármegyei évkönyv a mil- leneumra. Szerk. Hoffmann Mórral (Nagykanizsa, 1896); Csokonai Vitéz Mihály. Történelmi vígjáték (Nagykanizsa, 1925).

írod.: Barbarits Lajos: H. I. (Nagykanizsa-Bp., 1929); Kerecsényi Edit: A Thury György Múzeum története (A nagykanizsai Thury György Múzeum jubüeumi emlékkönyve 1919-1969. Nagykanizsa, 1972, 9-64.); Szinnyei IV.: 350.; Gulyás XII.: 153-154.; MÉL I.: 663.; Zalailex: 94-95.

Németh József

Halitzky Antal (1788. okt. 16. Buda -1837. jún. 27. Pest): múzeumigazgató. - Apja Halitzky András Frigyes egy.-i tanár. - írnok az MNM Könyvtárában (1808. okt. 25- étől), József nádor a Régiségtár őrévé (1813. nov. 25-étől), majd - Miller Jakab Ferdi- nánd halála után mint a legidősebb őrt - a múz. ig.-jává nevezte ki (1822-1837). Római régiségekkel, numizmatikával foglalkozott. Tanulmányai az Acta Litteraria musei nationalis Hungariciben (1818) és a Tudományos Gyűjteményben (1817— 1824) jelentek meg.

F. m.: Szombathelyi római régiségek (Tudományos Gyűjtemény, 1823); Pénztudományos jegyzések (Tudományos Gyűjtemény, 1824. III., IV.); Némely római emlékkövekről (Tudományos Gyűjtemény, 1824.10.); Equeias Musei Nationalis Hungarici, Acta Litteraria Musei Nationalis I., Rövid értekezés Salonai Juno Isten-asszonynak kisded rézképéről (Buda, 1817); Consignatio variorum nuniorum memoralium,

qui in musei nationalis Hungarici numophylacio desunt (Pest, 1824).

írod.: A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene (Bp., 1902); Szinnyei IV.: 349-350.

Tóth Endre

Haller Louise, hallerkői, grófnő (1844 Fehéregyháza - 1909. nov. 28. Fehéregyháza): múzeumalapító. - Nagyapja, Haller János segesvári orvos és fü- vész Johann Christian Gottlob társaságában kutatta Erdély flóráját. Apja, Haller Ferenc (7-1893) megjárta az osztrák önkényuralom börtöneit, Kufsteinből való szabadulása (1857) után a fehéregyházi csatában elhunytak emlékét ápolta, kiváltképp Petőfi-relikviákat gyűjtött, s 1890- ben ~val együtt kezdeményezte emlékmű felállítását. — az 1860-as évek elején férjével Bécsbe távozott, ahonnan - családi okokból - 1887-ben visszatért, s átvette az időközben jócskán összezsugorodott fehéregyházi birtok vezetését. Bekapcsolódott a vidék társadalmi életébe, folytatva apja közéleti tevékenységét. A fehéregyházi Petőfi-emlékmű felállítását (1897. júl. 31.) követően hozzákezdett az emlékművet övező díszkert K-i oldalán a Petőfi-múz. építéséhez. Később ehhez múzeumőri lakást is kapcsolt. A múz.-ot maga rendezte be azokkal a Petőfire vonatkozó ereklyékkel, dokumentumokkal, a segesvári csata tárgyi emlékeivel, amelyeket családja és maga gyűjtött össze 1864-től kezdődően. A múz.-ot 1898. júl. 31-én nyitották meg; ~ Bálint Péter (1871-1929) személyében múzeumőrt is alkalmazott. A csata és a költő halálának 50. évfordulóján a kastély egyik szobájában az eseményekhez kötődő kiáll.-t rendezett (1899). A Petőfi-emlékház falára ekkor egy (azóta eltávolított) emléktáblát is elhelyeztek.

írod.: Máthé Attila: A fehéregyházi Petőfi-múze- um (Honismeret, 1993. 3., 49-51.); A múzeumalapító grófnő fátuma (Romániai Magyar Szó, 1994. dec. 17-18.); Révai IX.: 411.

Miklósi-Sikes Csaba