Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
Gy
Gyalókay 332 lógus. - Nagyapja a vendéglős dinasztia alapítója, Gundel János, apja Gundel Károly. - A II. vh. idején a németek diáktársaival együtt kötelező közmunkára, a kunmadara- si repülőtér építésére vitték. Bp.-en, a piarista gimn.-ban érettségizett (1945). Diákkorában édesapja mellett a városligeti és a Gel- lért Szálló-beli üzleteikben elsajátított minden, a vendéglátással kapcsolatos gyakorlati tudnivalót. Édesapja megvakulása után a városligeti Gundel Vendéglő vezetője (1948- tól); többek között rendezte a kormány fogadásait is. Az államosítás után, a Szállodai és Élelmezési Kereskedelmi Központ megalakulásától (1950. jan. 1.) éttermi és kisvendéglői üzemeltetési vezető, cukrászdaműködtető. Családját kitelepítették Berettyó- szentmártonba (1951. jún. 25-étől); segédmunkásként, Alapon gépállomási munkagépkezelőként, majd a helyi malomban különféle fizikai munkakörökben dolgozott. 1955-ben került vissza a vendéglátós szakmába, s a család államosított üzletében, a Gundel Vendéglőben, az Újságíró Klubban, majd a Pilvaxban dolgozott irodavezetőként, ill. üzletvezető-helyettesként. Átkerült a Royal Szállóba, majd a Vendéglátóipari Tröszt áruforgalmi előadójaként (1962-től), az É-pesti Vendéglátóipari Vállalat termelési osztályvezetőjeként dolgozott (1967-től). Áthelyezték a M. Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múz.-ba (1968. dec.-től), ahol aktív muzeológusként, ill. csoportvezető muzeológusként, majd 1987-től haláláig nyugdíjasként dolgozott. Jelentős munkát végzett a vendéglátóipari dokumentációs gyűjt.-ek kialakításában, rendszerezésében, kezelésében és tud.-os feldolgozásában. Mintegy 60 nagyobb értékelő, összefoglaló, tud.-os, és szinte számba vehetetlen népszerűsítő szakmatörténeti dolgozata mellett két könyvet írt, amelyek az oktatásban és a továbbképzésben is nélkülözhetetlen alapmunkák. Gasztronómiáról és Gundelekről c. könyve nemcsak szakmai, hanem család-, életmód- és művelődéstörténeti jelentőségű is, a kor politikai viszonyait, bonyolultságát és szörnyűségeit hűen, lexikális adatokkal rögzíti. F. m.: A vendéglátás emlékei. Harmath Judittal (Bp., 1979; 1982); Gasztronómiáról és Gundelekről (Bp., 1987). Gyalókay Lajos, szentgyörgyi és gyaló- kai, id. (1825. nov. 13. Szalacs - 1899. febr. 2. Nagyvárad): törvényszéki elnök, múzeumszervező. - Jogi tanulmányait Nagyváradon végezte. Csengery Imre Bihar vm.-i aljegyző mellett írnok. Az ügyvédi vizsga letétele (1847) után Pesten kir. táblai hiteles jegyző. Az 1840-es években több cikke jelent meg a Regélőben, a Honművész ben. Nagyváradra visszatérve vm.-i szolgálatba lépett; Beöthy Ödön, Bihar vm.-i főispán titkára. Az 1848-1849. évi szabadságharc kitörésekor beállt a bihari önkéntes zászlóaljba, majd Kiss Ernő dandárjában tizedes, őrmester, hadnagy, a perlaszi ütközet után főhadnagy. A piski csatában megsebesült (1849), vitézségéért Bem századossá léptette elő. Bem kérésére Háromszéken mozgósította az embereket, Bem mellett a hadijelentéseket fogalmazta. Őrnagy, részt vett a segesvári csatában, s egyike volt azoknak, akik életében utoljára látták Petőfi Sándort. A szabadságharc leverése után Érköbölkú- ton gazdálkodott (1859-ig). Újra vm.-i szolgálatba lépett (1861-től). Rövid ideig a Bihar c. politikai lap szerkesztője (1863-tól). Egy merész vezércikkéért kéthavi fogságot szenvedett a váradi vár börtönében. A vára- di Deák-párt elnökeként megalapította a Nagyváradi Lapokat. Bihar vm. első aljegyzője, majd főjegyzője, a nagyváradi kir. törvényszék elnöke (1872). A vm. 1871. évi közgyűlésén indítványozta egy régészeti és történelmi egylet megszervezését. A nov. 17-i közgyűlésen, az elfogadott indítványt támogatva, megalakították a biz.-ot, amely ifj. Gyalókay Lajos segítségével elkészítette az alapszabályzatot, és kibocsátotta az aláírási íveket; 124-en jelentkeztek tagnak. A Biharm.-i Régészeti és Történelmi Egylet 1872. aug. 28-án tartotta alakuló ülését, amelyen br. Dőry Józsefet, a vm. főispánját elnökké, ~t alelnökké választották. Az első múz. a vármegyeház átengedett két szobájában nyílt meg. Az egylet régészeti kiálL-t is rendezett a vármegyeháza kistermében (1872. dec. 24.-1873. jan. 2.). Kiállították Mezey Lajos festőművész képgyűjt.-ét, Lónyai Tivadar pompeji régiségeit, az Echerolles, a Klobusitzky és a Gerliczy család ékszereit. Az egylet 1888-ban megjelent első évkönyvének egyik írója ~ volt. 1890-ben biz.Draveczky Balázs
