Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
G
Gombás 316 (1900. márc.-tól), első osztályú segédőr (1901. okt. 30-ától), őr (1902. nov. 27-étől), igazgató-őr (1912. jan. 9-étől), osztályig. (1920. febr. 21-étől). Mo. kormányzója régebbi szolgálati beosztásával kinevezte az Orsz. M. Gyűjteményegy. tisztviselői karába, az Éremtár vezetőjének (1923. febr. 6- ától), amely állásban nyugdíjazásáig (1925) megmaradt. Elérte, hogy az Éremtár a múz. önálló osztálya lett (1926). A Vallás- és Köz- oktatásügyi Min.-tól évi támogatást szerzett az ókori görög gyűjt, fejlesztésére. Legnagyobb eredménye a kelta, barbár éremgyűjt. létrehozása. Szisztematikusan gyűjtötte, rendszerezte a hazánk területén előkerült, görög és római mintára készült korabeli utánzatokat, amelyeket a Numizmatikai Közlöny hasábjain tett közzé. Az ókori érmek mellett, nem kisebb lelkesedéssel és lelkiismeretességgel, gyűjtötte és rendszerezte a gondjaira bízott emlékérmeket, az éremszerű bárcákat és zsetonokat is. Tud.-os munkásságának eredményeit több mint 150, az éremtan legkülönbözőbb területeit érintő tanulmány és cikk dokumentálja. Műveinek többsége máig alapmunkának tekinthető, adatai megbízhatóak, pontosak, meglátásainak többsége ma is helytálló. Kelta érmészeti tanulmányai a mo.-i kelta numizmatika alapjait vetették meg. A lágymányosi kelta éremlelet kapcsán elsőként írt az eraviszkuszok éremveréséről. Összeállította a m. isk.-k, orvosok, egyházak emlékérmeinek első kat.-át. Elsőként dolgozta fel a m. bányapénzeket és robotjegyeket. Buda 1686. évi visszavételének 200. évfordulójára kiadta a Budapest emlékérmei c. kötetet, amelyben a város töröktől való visszafoglalásának emlékére kiadott érmeket tette közzé. A Budapest újabb emlékérmei c. kötetben a teljes fővárosi vonatkozású éremanyagot bemutatta. Cikkei jelentek meg az éremhamisításról, a különféle pénzverési technikákról, a kézzel való kalapácsos veréstől kezdve a modern gőzerővel hajtott gépekkel való pénzverésig. Közzétett ritka bankókat, papírpénzeket és pénzutalványokat, több ízben foglalkozott a m. szabadságharci érdemkereszt létrejöttének körülményeivel. A korponai és nyitraludányi éremleletek publikálása kapcsán még az Árpád-kori pénzveréssel is foglalkozott, s alapvető megállapításokat tett a Salamon-denárok verési sorrendjével kapcsolatban, amelyeket később Hóman Bálint kutatásai igazoltak. Megalakulásától (1901) kezdve a M. Numizmatikai Társulat tagja, választmányi tagja (1902-től), alelnöke (1915-től), elnöke (1921-től haláláig). A svájci és a belga numizmatikai társaság tb. tagja, a bécsi numizmatikai társaság 1. tagja, a Kolozsvári Tudományegy. tb. doktora (1909- től). - A Numizmatikai Közlöny első szerkesztője (1902-1925). F. m.: Budapest emlékérmei (Budapest Régiségei, 1899); A nagybisztereci kelta érmek (Archaeologiai Értesítő, 1900, 221-241.); A budapesti eraviszkusz éremlelet (Numizmatikai Közlöny, 1., 1902,17-45.); Budapest újabb emlékérmei (Bp., 1905); A szalacskai kelta pénzverő és bronzöntő műhely (Numizmatikai Közlöny, 6., 1907, 47-64.); A Biatec-csoportbeli barbárpénzek (uo., 8., 1909,39-50., 99-104.); Magyar iskolák érmei (uo., 8., 1909, 75-98.); Dessewffy Miklós gróf barbár pénzei (Bp., 1910; előszó, meghatározások, konkordanciák és repertórium); Magyar orvosok emlékérmei (Numizmatikai Közlöny, 10., 1911, 1-18.); A magyar királyok koronázási érmei (uo., 16., 1917, 1-28.); A magyar bányapénzek (uo., 18-19., 1919-1920,1-33.); A görög pénzek forgalma Magyar- országon (uo., 21-22., 1922-1923, 3-12.). írod.: Harsányi Pál: Dr. G. Ö. (Numizmatikai Közlöny, 26-27., 1927-1928, 3-10.); Soós Ferenc: G. Ö. (in: Százéves a Magyar Numizmatikai Társulat 1901-2001. Bp., 2001, 216-217.); Gulyás X.: 986-988.; MÉL 1.: 601.; RÚL VIII.: 508. - Bibi.: Huszár Lajos: G. Ö. irodalmi munkássága (Numizmatikai Közlöny, 26-27., 1927-1928,11-13.). Torbágyi Melinda Gombás András (1901. jan. 16. Újszász 1971. febr. 10. Tisza vasvári): tanár, múzeum- igazgató. - Paraszti családból származott, apja uradalmi cseléd volt. - A debreceni Ref. Koll.-ban tanítói oklevelet szerzett (1920). Felvették a Testnevelési Főisk.-ra, de a család szegénysége miatt a községházán kellett munkát vállalnia. A büdszentmihályi ált. isk.-ban (1923. jan.-1951. szept.), két évig a mezőgazdasági szakisk.-ban tanított, a mezőgazdasági gépállomásra került (1953— 1957. eleje), majd ismét tanított. A nyíregyházi Jósa András Múz. munkatársa, a tisza- vasvári múz. alapítója, ig.-ja (1965-től). Elsősorban a parasztság népi hagyományait, történetét kutatta, s néprajzi emlékeit gyűjtötte. -AM. Néprajzi Társaság Sebestyén
