Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

G

Gábori

296

Gábori Miklós (1925. dec. 3. Kapuvár 1996. aug. 8. Bp.); régész, osztályvezető. - Felesége (1952-tól) Gáboriné Csánk Veronika régész. - A Pázmány Péter Tudo- mányegy. BTK régészet és embertan, majd muzeologia szakán tanult (1945- 1949), régészetből és embertanból szerzett diplomát (1949); emellett három évig egyetemes történelmet, négy évig művészettörténetet is hallgatott. Doktori oklevelét summa cum laude eredménnyel szerezte meg (ELTE, 1958). Az MNM Természettud.-i Múz.-a Föld- és Őslény- tárának (1949 őszétől), majd az MNM Orsz. Történeti Múz.-a Régészeti Osztályának ösztöndíjasa (1950 első fele), a Veszprémi Múz. segédmuzeológusa (1950 nyarától), a BTM muzeológusa (1950. okt.-től), a váci múz. munkatársa (1951), néhány hónapig a veszprémi múz.-ban dolgozott (1952. jan.-nov.), majd ismét a BTM régésze (1952. nov. 19.-1996), később csoport-, ill. osztályvezetője, utóbb tud.- os tanácsadója. - Kutatási területe pályája kezdetétől az őskőkor (paleolitikum). Elvégezte a Szeleta-kultúra lelőhelyeinek és anyagának teljes feldolgozását, később érdeklődése a nyütszíni lösztelepek régészeti és rétegta- ni kutatása felé fordult. Nevéhez fűződik a ságvári őskőkori telep teljes feltárása, az első paleolit házalapok megtalálása és közzététele. Nyűt színi telepásatásai során kutatta a Dunakanyar több lelőhelyét (Pilismarót, Szob, Dömös, Sződliget), és dolgozott az Ipoly völgyében is (Hont-Parassapuszta, Ipolyság). A késői paleolitikum kérdései Magyarországon c. disszertációjával elnyerte a történettud. (régészet) kandidátusa címet (1960). Tanulmányúton járt a SZU-ban, Kínában, Mongóliában, Vietnamban, Jugoszláviában, Svédo.-ban, Csehszlovákiában, Olaszo.-ban, az NSZK- ban, Spanyolo.-ban, Angliában és Frandao.- ban. Tevékenysége elválaszthatatlan feleségéé- től, akivel együtt számos lelőhelyet (Ságvár, Érd, Bp.-Remete-Felsőbarlang, Bp.-Farkasrét) tárt fel. Az érd-parkvárosi ásatás kapcsán feleségével és Kretzoi Miklóssal közösen dolgozta ki a vadászati zoológia módszerét. A

nemzetközi tud.-os együttműködés aktív résztvevőjeként részt vállalt nemzetközi kongresszusok munkájában, vmint a szoc. országok International Quaternary Association (INQUA) előkészítő munkájában, a „Lösz- periglaciális-paleolit" szimpóziumokon, a Szungir-expedíció konferenciáján (SZU), dolgozott nemzetközi expedíciókkal német- és franciao.-i ásatásokon. Az Alpok és az Urál közötti térség középső paleolitikumáról írt értekezésével (A neandervölgyi ember anyagi kultúrája az Alpok és az Ural között, 1971; a monográfia francia nyelven is megjelent: Les civilisations du Paléolithique moyen entre les Alpes et l'Oural. Escjuisse historique. Bp., 1976) elnyerte a történettud.-ok (régészet) doktora fokozatot

(1971). Tanított az ELTE Régészeti Tanszékén (1968-tól), címzetes egy.-i tanár (1980-tól). Bóna Istvánnal közösen írt egy.-i jegyzetéből

(1964) történész-régész nemzedékek tanultak. A tíz kötetre tervezett Magyarország története I. kötetében a paleolitikummal foglalkozó fejezet szerzője (1984). Szakmunkáit külföldön is elismerték, dolgozatai szovjet, francia és amerikai egy.-ek oktatási anyagai lettek. Számos népszerűsítő tanulmány, ill. önálló kötet - részben feleségével közös - szerzője; ezekkel a munkákkal széles körben tették ismertté az őskőkorkutatás eredményeit. A M. Televízió Örményország ősi földjén c., nívódíjjal kitüntetett filmjének forgatókönyvírója és szakmai tanácsadója (1974). Az Österreichische Gesellschaft für Ur- und Frühgeschichte (1958), a Hugo Obermaier Gesellschaft für Eiszeitforschung (1960), a Société Préhistorique Fran- ţaise (1960) és az MTA Régészeti Biz.-a (1969), vmint Őskori Albiz.-a (1968) tagja, az Interdiszciplináris Albiz. elnöke, a M. Karsztkuta- tó Társaság régészeti biz.-ának vezetője

(1967). Az INQUA, az Union International des Sciences Préhistoriques et Protohisto- riques (UISPP) Early Man Biz. tagja. Tanulmányai a nemzetközi kongresszusok és szimpóziumok előadásait tartalmazó gyűjteményes kötetekben, továbbá hazai tud.-os folyóiratokban jelentek meg.

F. m: Szolutrejszkaja kultúra Vengrii. Le Soloutréen en Hongrie (Acta Archaeologica Hungarica, 3., 1954, 1-68.); Etudes archéologiques et stratigraphiques dans les stations de hess paléolithiques de Hongrie. Gábori- Csánk Veronikával (uo., 8., 1957,3-117.); A Remete- barlang ásatásának eredményei (A magyar késői paleoli-