Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

F

Földvári

282

körrel, komoly szakirodalmi megalapozottsággal végezte. Mind a hazai, mind a nemzetközi tud.-os életet tekintve jó és eredményes szervező tevékenységet fejtett ki. Tanulmányai hazai és külföldi szakfolyóiratokban, tanulmánykötetekben jelentek meg. — AM. Néprajzi Társaság titkára (1958- 1961), szakosztályi titkára, majd főtitkára (1967-1973); nevéhez fűződik a társasági élet gazdagítása, a Néprajzi Hírek megindítása (1970-től; a lap első szerkesztője is), a Jankó János Díj elfogadtatása. Az Ethnographia szerkesztője (1972-1975). Számos nemzetközi konferencia előadója, résztvevője. - A Néprajzi Múz. Adattára több ezer oldal gyűjtött szövegét, fényképeinek ezreit őrzi. F. m.: A Néprajzi Múzeum busómaszkjai (Néprajzi Értesítő, XL., 1958, 209-230.); Kosár, karám, 61' (Ethnographia, LXL, 1960, 437-453.); Estena und Estena-Génossenschaft bei den Seclern (in: Viehzucht und Hirtenleben in Ostmitteleuropa. Szerk. Belé- nyesy Mártával, Gunda Bélával. Bp., 1961, 283- 328.); Az állattartás és a pásztorélet magyar néprajzi szakirodalma (Index Ethnographicus, VIII., 1963, 1-2.); Vichwirtschaft und Hirtenkultur. Szerk. (Bp.,

1969); A telek 'földterület' jelentéstörténete (Magyar Nyelv, LXVII., 1971, 418-431.); A „vándorló Erdély". Történeti-néprajzi vizsgálatok az Erdély-Ha- vasalfóld transhumanceról (Ethnographia, XCIV, 1982, 553-589.); „Telkek" és költözködő falvak a honfoglaló és Árpád-kori magyarság gazdálkodásában (in: Nomád társadalmak és államalakulatok. Szerk. Tőkei Ferenc. Bp., 1983, 327-348.). írod.: Andrásfalvy Bertalan: F. L. (Ethnographia, XCIL, 1982, 475-478.). - Bibi.: F. L. irodalmi munkássága. Összeáll. S. Gémes Magda, Györgyi Erzsébet, Varga Mária (Ethnographia, 1982, 478- 484.); MÉL IV: 270.; RÚL 7.: 586-587.

Grófik Imre, Györgyi Erzsébet

Földvári Aladár (1906. jan. 5. Bp. - 1973. júl. 20. Ordzsonikidze, SZU): tanár, geológus.- Első felesége Vogl Mária, a M. Állami Földtani Int. vegyész-geokémikusa, az MTA tagja, leánya Földvári Mária geológus-geokémi- kus, a M. Állami Földtani Int. termoanalitikai szakértője. - Elemi isk.-i tanulmányai alatt már bejárt az MNM Ásvány- és Őslénytárába, ahol id. Noszky Jenő geológus múzeumőrtől- ekkor és később is - jelentős szakmai támogatást kapott leletgyűjtő, térképező és egyéb kutatómunkájához. A Pázmány Péter Tudományegy.-en tanult (1924—1929), természetrajz-kémia szakos tanári képesítést (1929), majd geológus doktori oklevelet szerzett

(1929). A József Műegy. Ásvány- és Földtani Tanszékén Vendl Aladár professzor mellett tanársegéd (1929-1938). Széles körű, főleg dunántúli üledékes kőzettani, rétegtani, teleptani, tektonikai és alkalmazott földtani kutatásai közben folytatta a hazai kőzetek rendszeres gyűjtését egy későbbi átfogó gyűjt, kialakítása, ill. az üledékes fácies- és nevezéktan korszerű átdolgozása céljából. Két éven át ösztöndíjjal kutatta a spanyolo.-i Sierra de Guadarrama tektonikáját, és ismerkedett a Pireneusok geológiájával (1935— 1937). Hazatérve a Mecsekben az essexit felkutatásában, majd a tokaji-hegységbeli kaolinkutatásban vett részt. A M. Állami Földtani Int. munkatársa (1938-1949. szept.); utolsó int.-i éveiben főgeológusként dolgozott. Eközben főként ércföldtani, teleptani, bányageológiai, alkalmazott földtani kutatómunkákban és térképező felvételekben vett részt a Dunántúlon (Kőszegi-hegység, Velenceihegység), a visszacsatolt felvidéki és erdélyi területeken, többek között Kassa, Rozsnyó, az Avas-hegység, az Aranyos-Beszterce- völgy, Gyergyótölgyes, a Radnai- és a Mára- marosi-havasok, Balánbánya stb. vidékén, folyamatosan gazdagítva ismereteit, térkép-, ásvány- és főleg kőzetgyűjt.-ét. Szerepe volt a főváros ostroma miatt részben Balatonarács- ra költöztetett Földtani Int. felszerelésének és térképanyagának mentésében és későbbi visszatelepítésében, fejlesztésében. A bp.-i Pázmány Péter Tudományegy.-en az üledékes kőzettan tárgykörében habilitált (1943. aug. 31.), és uo. e tárgyból magántanárként tartott előadásokat, felhasználva értékes gyűjt.-ének darabjait (1950-ig). A debreceni tudományegy., ill. a KLTE Ásvány- és Földtani Tanszékének vezető professzora (1949-től), az ELTE meghívott előadója (1953-tól). Sza- lay Sándor fizikus professzorral a Velenceihegységben barit- és érckutatást, majd a hazai uránérc-bányászatot megalapozó Velen- cei-hegységi, majd mecseki és pilisi radiológiai kutatást végzett (1947-1952). A miskolci NME Bányamérnöki Karán két éven át az Ásvány- és Kőzettani Tanszék (1966-tól), majd a Földtan-Teleptani Tanszék vezetője (1971-ig). Iskolateremtő és gyűjteményszer-