Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
F
Ferenczi 268 kiáll.-t. A Harvard Egy. (USA) vendégelőadója (1969). Nyugdíjaztatása (1970) után a múz. szaktanácsadójaként dolgozott. - Mint a bécsi isk. legtöbb kutatóját, ~t is a 15-18. sz.-i európai képzőművészet vonzotta, leginkább az itáliai művészet, de kutatta az E-i isk.-kát is. A művészettörténet alakulását a művelődéstörténet összefüggéseiben vizsgálta. A Szépművészeti Múz.-ban eltöltött évtizedek alatt írt első tanulmányaiban több jelentős itáliai reneszánsz és manierista festő újonnan felfedezett műveit publikálta. A Grafikai Gyűjt.-hez kapcsolódik fő műve, rajzkat.-a, amely az E-itáliai mesterek rajzművészetét dolgozta fel. Rendezte a Grafikai Osztály itáliai rajzanyagát, előkészítette a később megírandó szakkat.-t, és számos sikeres kiáll.-on mutatta be a gyűjt.-t a nagy- közönségnek itthon és külföldön is (pl. a le- ningrádi [ma Szentpétervár] Ermitázsban, 1969). Ismeretterjesztő munkái közül kiemelkedik olvasmányos és elmélyült Dürer- monográfiája, melyben a klasszikus pozitivizmus eredményeit, Max Friedländer és Friedrich Winkler monográfiáját, ill. szak- kat.-át, vmint az egyik legszebben megírt művészmonográfiát, H. Wölfflin könyvét követte. A Művészeti Lexikon (I—IV. Főszerk. Genthon István, Zádor Anna. Bp., 19651968) számos cikkének szerzője. A Master Drawings szerkesztőbiz.-ának tagja. A Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányi tagja. - Ipolyi Arnold-emlékérem, Herder-díj (1967). F. kiáll.-ai a Szépművészeti Múz.-ban: Velencei és egyéb észak-itáliai rajzok (1960); XVII. századi holland és flamand rajzok az amszterdami Városi Múzeumból (1962); Közép-itáliai rajzok: Bologna, Firenze, Róma (1963); Remekművek a bécsi Albertinából (1966); Mesterrajzok a lipcsei Képző- művészeti Múzeumból (1969). F. m.: Szőnyi István (Bp., 1934); Sebastiano del Piom- bo budapesti Keresztvivő Krisztusa (Művészettörténeti Értesítő, I., 1952, 44-49.); Lucas Cranach ismeretlen korai műve (uo., III., 1954, 72-80.); Albrecht Dürer (Bp., 1955; 2. kiad. 1964); A múzeum legszebb rajzai (Szépművészeti Múz., Bp., 1966); Some Newly Discovered Drawings by Correggio (The Burlington Magazine, CL, 1959,421-425.); Dessins inconnus des Carracci (Bulletin du Musée Hongrois de Beaux-Arts, 17., 1960,23-45.); Some Newly Discovered Drawings by Parmigianino (The Burlington Magazine, CV., 1963, 145-149.); Norditalianische Handzeichnungen aus dem Museum der Bildenden Künste in Budapest (Bp., 1965; angolul is); Disegni veneti del Museo di Budapest (Venezia, 1965); Meisterzeichnungen aus dem Museum der Schönen Künste in Budapest. Katalog (Wien, Albertina, 1967); Oskar Kokoschka: Die frühe Grafik (Wien, 1976). írod.: Pogány Balás Edit: F. I. (Művészettörténeti Értesítő, 1979, 214-215.); Zentai Loránd: Ivan Fenyő (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux-Arts, 54-55., 103-104.); RÚL VII.: 236-237. - Bibi.: Zentai Loránd: F. I. műveinek jegyzéke (Művészettörténeti Értesítő, 1979, 215.). Katona Agnes Ferenczi István Mihály (1921. ápr. 15. Kolozsvár - 2000. máj. 8. Kolozsvár): régész, történész, múzeumi osztályvezető. - Apja Ferenczi Sándor régész, bátyja Ferenczi Géza székelyudvarhelyi múzeumig., fia Ferenczi István kolozsvári múz.-i restaurátor. - A Bolyai Tudományegy.-en történelemföldrajz szakos tanári oklevelet szerzett. Roska Márton, Méri István, László Gyula és főként apja tanítványa. Frontszolgálata és Ny-i hadifogsága után Szabó T. Attila irányította a történettudósi pályára. Régészeti adatok Kolozsvár és környéke ember- és településföldrajzához c. értekezésével doktori oklevelet szerzett (1949). A Bolyai Tudományegy.-en tanársegéd, a Román Akad. Kolozsvári Történeti Int.-ének munkatársa (19491956). 1963-ban eltávolították az egy.-ről, s az akkor alakult Kolozsvári Történeti Múz. osztályvezetője lett (1982. évi nyugdíjazásáig). Szakterülete az erdélyi római kori limes, ill. a kora középkori m. gyepű kutatása. Terepbejárással azonosította a limes 320 km- nyi, addig ismeretlen szakaszát, a K-i-Kár- pátok belső vonulatán elkülönítette a két védővonal elemeit. Jelentősebb ásatásai: Szeretfalva, Bánffyhunyad (Halstatt-kori földvárak), Sarmisegetuza, Egeres, Homo- ródalmás, Nagygalambfalva (dák kori várak), Csombord, Bogoz, Szék (népvándorlás kori lelőhelyek). Cáfolta, hogy Hérodotosz Marisz folyója a Marossal azonos, ezzel ismeretlen erdélyi szkíta csoportot feltételezett. Az erdélyi Sajó menti és a barcasági-er- dővidéki besenyő szállások kérdését is tanulmányozta. Az 1990-es évek közepétől felújította kapcsolatát a Székely Nemzeti
