Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
E
241 Ernst különféle témái mellett, foglalkozott a boszniai és a szerb pénzek kutatásával is. Weszerle József kiadatlan, rézmetszetű érmészeti képtábláinak felhasználásával elkészítette az Erdély érmei képatlasszal c. korpuszt. Nevéhez fűződik a 19. sz.-i hazai numizmatika máig vitatott kérdése, miszerint ki a szerzője a Rupp Jakab neve alatt megjelent Magyarország ekkorig ismeretes pénzei c. munka Árpád-kori részét tárgyaló kötetének. A vitatott kérdéstől eltekintve is ~ a m. numizmatika meghatározó személyisége volt a Weszerle József és Réthy László közötti időszakban. A Nemzeti Múz. régiségtárának őreként rá hárult az éremtár felállításának, a gyűjt.-ek elhelyezésének a feladata. A gyűjt.-eket 1846 végén költöztette a múz. új épületébe, ahol - megfelelő bútorok hiánya miatt - éveken át az ideiglenes raktározás gondjaival küszködött. Az érmek rendezése (1855-1860) után nyílt meg a látogatók előtt az éremgyűjt.-ek terme, amelyet a br. Sina Simontól kapott tárlószekrényekkel rendezett be (1860). Nevéhez kötődik az értékes római kőgyűjt. biztonságos elhelyezése is a múz. folyosóin. 23 évi áldozatos múz.-i tevékenység után vonult nyugalomba (1869). F. m.: Perger Jánostól magyarosított Werbőczy István Hármas törvénykönyvének vizsgálata (Tudományos Gyűjtemény, 1831, VIII., 83-119.; IX., 102-112.); A Nagyszombati Kódex 1490-1527. Szt. László legendája (Tudománytár, 1834,1., 216-235.); A szerb zsupánok, királyok és cárok pénzei (Buda, 1843); Magyarországi Crouy nemzetségének története, nemzékrende és oklevéltára (Bp., 1848); A boszna és szerb régi érmek (Akadémiai Évkönyvek, 1857. IX., 2.); A Pannonia és Dácia terén ekkorig talált becsületi nyomtatványok (Régiségtani Közlemények, Akadémiai Évkönyvek, 1858, IX. 1., 1-13.); A verebi pogány sír (uo., 1858, IX. 1., 14-27.); Erdélyben talált viaszos lapok és magyar őstörténeti vizsgálatok (Pest, 1859); Kelenföldi pogány sírok (Archaeologiai Közlemények, 1861, II, 27-47.); Nyitra-Ivánka területén 1860. és 1861. évben kiszántott bizánci zománcok a XI. századból (uo., 1861, II, 65-78.); Erdély érmei képatlasszal (Pest, 1862); Kiadatlan érmek az Árpádok korszakából (Archaeologiai Közlemények, 1865, V., 3-11. és 138-144.). írod.; Nagy Iván: Emlékbeszéd É. J. akad. rendes tag felett (Értekezések a történeti tudományok köréből, 1873, II, 9.); Banner János: É. J. emlékezete (Múzeumi Közlemények, 1971. 2., 5-10.); Szinnyei R: 1413-1419.; MÉL I: 329.; MKLIII: 222. Pallos Lajos Emst Lajos; Ernszt (1872. ápr. 20. Bp. - 1937. márc. 22. [eltűnésének napja; holttestét Ráckevénál találták meg 1937. ápr. 24- én]): műgyűjtő, mecénás, múzeumalapító. - Tanulmányairól szinte semmi biztosat nem lehet tudni. A korabeli cikkek és a halálakor megjelent nekrológok egy.-i, néhol művészettörténeti tanulmányokat emlegetnek, de valószínű, hogy teljesen autodidakta volt. Az 1880- as években kezdett el m. történelmi vonatkozású műveket, előbb sokszorosított grafikákat, majd festményeket, szobrokat gyűjteni. 1894-ben műtárgyakat kölcsönzött a M. Történelmi Képcsarnok tárlatára, majd 1896-ban, a millenniumi Orsz. Kiáll.-on a Történelmi Főcsoportban volt látható néhány, a tulajdonában levő műtárgy. 1898- ban a Vasárnapi Újság részletes cikkben számolt be gyűjt.-éről. Erre az időre lényegében kialakult gyűjt.-ének struktúrája, amely mellett élete végéig kitartott. Gyűjtötte a m. történelmi arcképeket, a m. irodalom, zene-, színház- és képzőművészet nagyjainak portréit, történeti eseményábrázolásokat, ezen belül egykorú metszeteket és 19. sz.-i történelmi festményeket. Jelentős volt szoborgyűjt.-e, mely kizárólag m. történelmi nagyságok portréit tartalmazta, továbbá kézirat- és könyvgyűjt.-e is (középkori oklevelek, művészlevelek, írók és költők kéziratai, ill. kódexek). A 20. sz. elején kezdett m. vonatkozású iparművészeti tárgyak gyűjtésébe. A Nemzeti Szalon ügyvezető ig.-ja (1901-1909); igazgatása alatt a rendszeres szalonokon kívül gyűjt.-es tárlatokat rendezett, amelyeken neves 19. sz.-i festők (Zichy Mihály, Madarász Viktor) életművét mutatta be, és elindított egy kiáll.-sorozatot, amelynek során egyéni kiáll.-okon mutatkozhattak be a modern m. képzőművészet megteremtésében fontos szerepet játszó alkotók (Szinyei Merse Pál, Ferenczy Károly,
