Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
E
237 Erdélyi Baia Mare (Nagybánya) in Rumänien (Chemie der Erde, 21., 1962, 321-343); Magyarországi szerpentinek mineralógiai vizsgálata (Földtani Kutatás, 17., 1974, 97-100.). írod.: Sztrókay Kálmán: Dr. E. J. emlékezete (Magyar Állami Földtani Intézet Évi Jelentése az 1978. évről, 29-38.; bibl.-val); MÉL IV: 223-224.; RÚL V: 423. Szendrei Géza Erdélyi József (1903. dec. 9. Gyöngyös 1969. jan. 19. Bp.): kőműves, asztalos, restaurátor, dublírozó. - Fia, ifj. Erdélyi Sándor mérnök, aki apja mellett elsajátította a vá- szonkép-konzerválást, a dublírozást, s a Szép- művészeti Múz.-nak is dolgozott egy ideig; az Antik Osztály számára egyedi, nagyméretű precíziós tolómérőt készített a nagyobb méretű műtárgyak (pl. vázák) pontos méréséhez. - ~et kőművesként, alkalmi munkára vették fel az MNM-be (1932), végül épületgépészeti munkakörben került státusba. Ezermester és polihisztor volt. A Szépművészeti Múz.- ban dolgozott (1945-1965), kezdetben gépmesterként. A II. vh. után nagy érdemeket szerzett abban, hogy a szétfagyott vízcsövek okozta beázások nem tettek kárt a műtárgyakban. A későbbiekben - a képek restaurálása iránti erős érdeklődésének megfelelően - elődei és Kákay Szabó György útmutatása alapján kezdte meg konzervátori- dublírozói pályafutását. Több újítást vezetett be; pl. az eredeti és az új vászon között közbenső, áthidaló rétegként nátronpapírt alkalmazott, amely egyben a nyomás elleni szilárdságot is biztosította. A hagyományos vászonragasztás velencei terpentin elemét viaszgyanta adalékkal helyettesítette, melynek jelentősége a légköri páratartalom változásaiból adódó feszültségcsökkenés szempontjából értékelhető. Munkája megkönnyítésére - a primitív nehezékek használata helyett - kikísérletezett egy présgépet, először csak kisebb képekre, majd ennek mintájára a Szépművészeti Múz. nagyméretű képeire további két présgépet (220x150 cm és 250x350 cm) készíttetett. A képtárak anyagának - mind a Régi Képtár, mind az Új M. Képtár - több száz darabját konzerválta, többek között: Bernardo Strozzi: Adógaras; G. B. Tiepolo: Szent Jakab apostol legyőzi a mórokat; F. Fontebasso: Scipio nagylelkűsége, Antiochos és Stratonike; G. Ribera: Szent András vértanúsága; J. Jordaens: Bűnbeesés; F. Goya: Bermudezné portréja; Mészöly Géza: Balatoni halásztanya; Szinyei Merse Pál: Majális, Pacsirta. Részt vett a múz. különböző osztályainak kiáll.-i munkájában is. írod.: Móré Miklós: Adatok a Szépművészeti Múzeum Gyűjteményeinek gondozásáról és a restaurátor osztály múltjáról (Múzeumi Műtárgyvédelem, 4., 1977; 5., 1978); Mátrai Betegh Béla: Beszélgetés a Szépművészeti Múzeum újítójával (Magyar Nemzet, 1949. dec. 9.); Pálos Emilné: Jutalom az újítónak (Nevelők Lapja, 1949. dec. 10.). Móré Miklós-Vozil Irén Erdélyi Zoltán (1931. jan. 28. Bp. - 1999. aug. 3. Bp.): etnográfus. - Szakérettségi után az ELTE-n muzeológia-néprajz (1956), majd történelem szakos középisk.-i tanári oklevelet szerzett. A Népművelési Min. Múz.-i Osztályának munkatársa (1956-1957), a Néprajzi Múz. muzeológusa (1957-1970); több gyűjt. (Gyűjtögetés, Építkezés) vezetője és az Ethnológiai Adattár Fényképtárának kezelője. Az 1960-as évek közepétől az ún. Falumúz. Osztály vezetőjeként a központi Szabadtéri Néprajzi Múz. szervezeti és tud.- os előkészítését végezte, majd a Nyilvántartási Csoport munkáját irányította. - Vargha László tanítványaként, ill. munkatársaként sajátította el a népi építészeti emlékek kutatásának és dokumentálásának módszertanát. Szakmai pályafutásában a terepmunka (adat- és tárgygyűjtés), vmint az archiváló, dokumentáló tevékenység volt a meghatározó. Az Orsz. Műemléki Felügyelőség és a Néprajzi Múz. által szervezett „falukutatás"-ban, a népi építészeti emlékek feltárásában, a falvak és mezővárosok bel- és külterületei építkezési hagyományainak dokumentálásában végzett kiemelkedő munkát. A Néprajzi Múz. Ethnológiai Adattára 149 tételt tart nyilván terepen gyűjtött kéziratos anyagából. Viszonylag keveset publikált; Tálasi István professzornál 1966-ban meg-
