Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

A

5

Agócsy

liturgiái vonatkozásait, s felkutatta a mo.-i Laslo (László) mester tevékenységét a milánói székesegyház 1400 körüli építkezésein. Egy trecento kútkáva ábrázolása kapcsán annak irodalmi előzményeire mutatott rá. A Szépművészeti Múz. könyvtárának vezetőjeként rendszeresen beszámolt annak gyarapodásáról. Miután átvette a Régi Szobortár vezetését (1968-tól), érdeklődése Leonardo da Vinci híres lovas szobrának problémái felé fordult. A bp.-i Nemzetközi Művészettörténeti Kongresszus alkalmával (1968) megrendezte azt a kiáll.-t, amelyen először állította egymás mellé a fennmaradt Leonar- do-szobrot, ill. a leonardeszk kisbronz lovas szobrokat, vmint a hozzá készített vázlatrajzokat, s feltűnést keltő és elismert előadásában ismertette feltevését, miszerint a bp.-i kisbronz a mester kései, I. Ferenc francia király számára készített műve. Ezzel elmozdította a kutatásban csaknem félévszázada megkövült feltevést, amely szerint a bp.-i szobor Leonardo valamely firenzei vagy milánói megrendelésének modellója. Tézisét széles irodalmi háttérrel együtt mutatta be, felvetve, hogy a kis bozzetto voltaképpen az egy lovagi tornán Artus király mezében fellépő I. Ferenc kryptomonumen- tumához készült. ~ több sikeres kiáll.-t rendezett a Szépművészeti Múz.-ban, ezek közül a legjelentősebb a berlini és drezdai gyűjt.-ekkel közösen megvalósított Reneszánsz kisbronzok c. tárlat (1968). Jelentős érdemeket szerzett elődje, Balogh Jolán kakának megjelentetésében. A Szépművészeti Múz. munkatársaként a felügyeletére bízott értékeket lelkiismeretesen ápolta, őrizte és felügyelte, pl. a II. vh.-ban Bp. ostroma, vmint az 1956. évi forradalom idején önkéntes őrséget vállalt a múz. gyűjt.-einek védelmére. - A művészettörténeti tud.-ok kandidátusa (1957), doktora (1979; Leonardo utolsó alkotása és az északolasz-francia udvari műveltség 1500 körül c. értekezésével). Ipolyi Ar- nold-emlékérem (1978). - Kisebb dolgozatainak, közleményeinek, vmint recenzióinak kolligátuma (I—III.) a Szépművészeti Múz. Régi Szobortára kéziratgyűjt.-ében található. F. m.: Georg Raphael Donner ismeretlen magyarországi alkotásai (Szépművészet, 1941); 1945 óta megjelent idegen nyelvű művészettörténeti művek bibliográfiája Budapest szakkönyvtáraiban. Szerk. (Bp., 1954);

Neu entdeckte Werke G. R. Donners und seines Kreises aus der Gegend von Pressburg (Acta Historiae Artium, II., 1954,65-80.); Nógrád megye műemlékei. Társszerző (Magyarország műemléki topográfiája. Bp., 1954); A Szépművészeti Múzeum Könyvtára és egyéb segédgyűjteményei (Bp., 1956); Pest megye műemlékei. 1-2. köt. Társszerző (Magyarország műemléki topográfiája. Bp., 1958); Régi magyar faszobrok (Bp., 1958; oroszul és németül is); A barokk szobrászat Magyarországon. 1-3. köt. (Bp., 1959); Magyarországi barokk művészet (Bp., 1960); Stucca- tori e scultori comaschi in Ungheria (Arte Lombar- da, X., Milano, 1965); Early Wood Carvings in Hungary (Bp., 1965); Lasse d'Ungheria e i rapporti tra Milano e Buda nel 1391 (Convegno sul Duomo di Milano, 1969); A Szépművészeti Múzeum régi olasz és spanyol szobrai (Bp., 1969); Leonardo lovas-szobra (Bp., 1972; angolul: Leonardo s equestrian statuette. Bp., 1989); Olasz és spanyol mesterek szobrai (Bp., 1977; németül és angolul is); Problemi nuovi a un monumento sepolcrale del Verrocchio (Acta Historiae Artium, XXIV, 1978,159-166.).

Irod.: Sz. Eszláry Éva: In memoriam Mária Agg- házy. (Bulletin du Musée Hongrois des Beaux- Arts, 1993); Gulyás I.: 284.; RÚLI.: 141.

Eisler János

Agócsy Pál (1922. jún. 28. Szeged - 1997. júl. 30. Bp.): biológus, növénynemesítő szakmérnök. - Felesége Agócsy Pálné Orosz Lilla keramikus. - Felsőfokú tanulmányait a Szegedi Egy.-en, ill. a Pázmány Péter Tudományegy.-en végezte (1947), Magyaróváron növénynemesítői szakképzésben vett részt (1948), Szegeden szerzett doktori oklevelet (1962). A Szegedi Mező- gazdasági Kísérleti Int.-ben kinemesítette az „Alfa" olajlent (1947-1950), a bp.-i Kertészeti Kutatóint.-ben rózsanemesítéssel foglalkozott (1951-1953), a Gyulatanyai Kísérleti Gazdaságban (1953-1954), a Fővárosi Állat- és Növénykertben (1954-1955), a tiszaszalkai Mezőgazdasági Gépállomáson dolgozott, a csarodai láp megmentésében tevékenykedett (1956-1957). Az MNM Ter- mészettud.-i Múz.-a Állattárának munkatársa (1957-1983); muzeológus kinevezést 1960-ban kapott. Feladata az 1956-ban elpusztult csigagyűjt. újjáépítése és kezelése volt. A korábbi években gyűjtött saját lepke- és csigaanyaga a múz.-ba került. A malako- lógiai gyűjt. 14 rovardoboznyi (1957) anyagát