Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
211 Dombay ig. (1940-1945). A veszélyeztetett magán- gyűjt.-ek miniszteri biztosa (1946), a Néprajzi Múz. muzeológusa (1947-1950). A háború idején döntő szerepe volt abban, hogy a Néprajzi Múz. gyűjt.-eit ki tudták vonni a kitelepítés alól. A Múz.-ok és Műemlékek Orsz. Központjának munkatársa (19501954), majd ismét a Néprajzi Múz. kutatója (1954-től), mb. főig.-ja (1957-1959). A M. Iparművészeti Főisk. tanára (1955-1957). A M. Népköztársaság Művészeti Alapjánál vezető iparművészeti lektorként dolgozott (1959-1971; nyugállományba vonulásáig). - Néprajzi gyűjtőtevékenységét Beregben, Szatmárban és Szabolcsban kezdte, elsősorban babonákat, hiedelmeket gyűjtött és publikált. 1942-ben a tihanyi halászat kérdései foglalkoztatták. Legbehatóbban a népművészettel, kivált a fazekassággal foglalkozott. Az elsők között vetette föl a szabadtéri Néprajzi Múz. megvalósításának elvi és gyakorlati kérdéseit (1940). Foglalkozott a népi iparművészet gyakorlati megvalósításának elvi megalapozásával is. A Néprajzi Múzeum. Az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára Értesítőjének szerkesztője (1941-1944). - A történelem (néprajz) tud.- ok kandidátusa (1952; addigi munkásságáért). Munkácsy Mihály-díj (1981). F. m.: Beregmegyei fejfák (Néprajzi Értesítő, 18., 1936; hasonmás kiad.: Nyíregyháza, 1994); Magyarország egyházi faépítészete. Bereg megye (Bp., 1937) ; Fejfák Szatmár és Szabolcs megyéből (Néprajzi Értesítő, 19., 1937); Szkítáktól a magyarokig (Bp., 1938) ; Kiöntőcsöves edények és magyarországi elterjedésük (Ethnographia, 51. 1940); Népi fazekasság (Bp., 1942); A tihanyi pamukos halászat (Néprajzi Értesítő, 34., 1942); Magyar pásztorművészet (Bp., 1944); Mezőcsáti kerámia (Bp., 1953); A két faragó Kapoli (Bp., 1955); Magyar népi kerámia (Bp., 1968; 2. kiad. 1975); Kántor Sándor (Bp., 1977); A magas kultúrák művészete (in: Törzsi művészet. Amerika. II. Szerk. Bodrogi Tibor. Bp., 1981); A kerámiaművészet kezdetei (Bp., 1981); A magyar nép díszítőművészete. 1-2. (Bp., 1981). írod.: Bodrogi Tibor: D. Gy. (Ethnographia, 95., 1984); Bodrogi Tibor: D. Gy. (Néprajzi Hírek, 12., 1983) ; Gulyás VI.: 59.; MÉL IV: 197.; RÚL V: 637.; KMML I.: 486. - Bibi.: D. Gy. irodalmi munkássága. Összeáll. S. Gémes Magda (Ethnographia, 1984) . Dombay János (1900. aug. 10. Veszprém - 1961. márc. 23. Pécs): régész, múzeumigazgató. - Nagykanizsán érettségizett. A Pénzügyőrségnél pénzügyőri fővigyázó (1920-tól), majd állampénztári tisztviselő Zircen (1922-től), Bonyhádon (1926-tól), utóbb - saját kérésére - Pécsváradon (19311938). Bonyhádi tartózkodásakor ismerkedett meg Wosinsky Mór munkásságával; az ő leírása alapján kezdte meg régészeti terep- bejárásait. Feltérképezte a környékbeli lelőhelyeket, és kapcsolatba lépett a szekszárdi és a veszprémi múz.-mai; az utóbbit egykori gimn.-i tanára, Laczkó Dezső vezette. Pécsváradra kerülése után, szórványleletek alapján felfedezte a Pécsvárad-aranyhegyi, a zengővárkonyi, a szebényi, a fazekasbodai őstelepet, a szebényi, a nagypalli, a kékesdi, a szellői és a püspöknádasdi avar kori temetőt, a zengővárkonyi, a fazekasbodai, a szilágyi stb. római kori lelőhelyeket. Segítője az első időszakban Fülep Lajos, később László Gyula és Fettich Nándor volt. Az 1930-1940- es években is folytatott kutatásainak eredményeit két Zengővárkony-monográfiában, ill. a vm. késő római temetőit feldolgozó munkájában adta közre. A növekvő gyűjt.-t (többek között az általa felfedezett szebényi temetők anyagával) a pécsváradi vár bástyatornyában helyezte el (1936). Megbízták a Baranya vm.-i múz. megszervezésével (1938); múzeumőr, ekkortól hivatalos foglalkozása szerint is régész, muzeológus. A debreceni egy.-en őskori régészetből oklevelet szerzett (1942). A háború alatt igyekezett a múz. anyagát menteni. Az újonnan létrehozott Janus Pannonius Múz. ig.-ja (1951-től haláláig). A múz. évkönyvének szerkesztője (1956-1961). F. m.: A zengővárkonyi őskori telep és temető (Ar- chaeologia Hungarica, XXIII., 1939); A domolos- pusztai gát sírleletek (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1956, 104-130.); Későrómai temetők Baranyában (uo., 1957, 181-330.); Későrézkori és koravaskori település nyomai a pécsi Aranyhegyen (uo., 1958, 181-330.); Die Siedlung und das Gräberfeld in Zengővárkony (Archaeologia Hungarica, XXXVII., 1960); Árpád-kori temetők Baranyában. I—II. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1960,135-158.). Irod.: Papp László: D. J. (Janus Pannonius Múzeum Évkönyve, 1961. Pécs, 1962,189-203.); Ecsedy István: D. J. (Baranya, III., 1990. 2., 168-170.); Kodolányi János, ifj.
