Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
209 Doktay Orsz. Műemléki Felügyelőségen a Tud.-os Osztály, majd a Terv- és Koordinációs Osztály munkatársa (1964-1977); közben az MTA Tud.-os Minősítő Biz.-ának aspiránsa (1973-1976). Hivatali munkaköre a műemléki nyilvántartás felállítása és gondozása volt, emellett jelentős falkutatásokat végzett. Az MTA ösztöndíjas aspiránsa (1973— 1976). A Szépművészeti Múz. tud.-os főmunkatársa (1977-től haláláig); a múz. építészeti tárgyú grafikáival foglalkozott. - A művészettörténeti tud.-ok kandidátusa (1979; Építési gyakorlat és építőművészet szintézisproblémái a magyarországi barokk építészetben c. értekezése alapján). F. m.: Hazai műemlékek és régi épületmaradványok jegyzéke (Magyar Műemlékvédelem, 1970); Virágos deszkák művészete (Magyar Panoráma, 1971); A magyar műemléki nyilvántartás története (Magyar Műemlékvédelem, 1972); A csatkai volt pálos templom építészeti problémái (Építészeti és Építéstudományi Szemle, 1973); A műemlékek élete és funkciója Ausztriában (uo., 1977); Adatok Balatonfüred 18. századi építészetéhez (Veszprémi Múzeumi Évkönyv, 1979); A római II Gesú templom építészettörténeti problémái (Acta Technica, 1979); Építkezés a 18. századi Magyarországon (Bp., 1983); Székesfehérvár, székesegyház (3., bőv. kiad. Bp., 1993); Piranesi. Kiad. Czére Andrea (Bp., 1993). írod.: MÉL IV: 195-196.; ÚMÉL II.: 194.; RÚL V: 594. Dóczy Jenő (1881. szept. 16. Nagykőrös - 1937. márc. 8. Bp.): minisztériumi osztálytanácsos, író, kritikus. - Jogi tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en végezte, államtud.-i doktori oklevelet szerzett. A Földművelés- ügyi Min. munkatársa (1909-1928); osztály- tanácsosként vonult nyugdíjba (1928). A Magyar Mezőgazdasági Múz. munkatársa (1926. szept. 1-jétől), a múz. könyvtárának vezetője (1927. ápr.-tól haláláig). Ady Endre baráti köréhez tartozott, a költő halála után az Ady-kultusz egyik elindítója. A Nyugat kritikusa (1918-1924), a Napkelet (1923-1935), a Magyar írás (1935-1937), a Protestáns Szemle (1936-1937) c. lapok munkatársa, a Magyarság (1925-1933) és az Új Magyarság (1935-1937) belső munkatársa. Cikkei, kritikái és novellái a Nyugatban, a Napkeletben, a Magyarságban, az Új Magyarságban, az Új Nemzedékben, Az Arany János Társaság Évkönyveiben és a Protestáns Szemlében jelentek meg. Tagja volt az Orsz. Irodalmi és Művészeti Tanácsnak, a Szerzői Jogi Szakértői Biz.-nak, vmint a nagykőrösi Arany János Társaságnak. Álneve: Acherontius. F. m.: Tehetség és iskola. A szellemi tehetség fokának és irányainak figyelembe vétele az oktatásban (Bp., 1910); Egy nap Arany János életéből (Bp., 1922); Ignotus irodalomtörténeti szerepe és jelentősége (Bp., 1924); Ady Múzeum. 1-2. Szerk. Földessy Gyulával (Bp., 1924-1925); Arany János. Életképek (Bp., 1929); A magyar gazdasági irodalom könyvészete 1505-1830. 1-2. Szerk. Többekkel (Bp., 1934-1938); Dédácsi idill. Kazinczy Ferenc apokrif naplója (Bp., 1937). írod.: Földessy Gyula: D. J. (Napkelet, 1937); Illés Endre: D. J. meghalt (Új Magyarság, 1938. márc. 9.); Gulyás VI.: 9-11.; MÉL I.: 384-385.; RÚL V: 600. Hadsz Erzsébet Doktay Gyula, vitéz (1895. szept. 14. Szeged - 1971. szept. 5. Hatvan): építészmérnök, helytörténész, múzeumalapító. - A Kassai Műszaki Ipar-isk.-ban tanult (1911- től). Az I. vh.-ban tengerészként szolgált, hősiességért vitézi címet kapott. Az 1920-as években a bp.-i műegyetemen folytatta tanulmányait, és építészmérnöki oklevelet szerzett. Vitézi címével ecetgyár-alapítási jogot nyert; Hatvanban ecetüzemet alapított (1936). Érdeklődése hamarosan a település múltja és műemlékei felé fordult, gyűjtötte Hatvan helytörténeti emlékeit. Az 1930-as években közreműködött a Révász József hatvani rendőrtanácsos által életre hívott első hatvani múz. kialakításában, s megrendezte annak kiáll.-ait, előbb az államrendőrség hatvani épületében, majd Hatvány Irén bárónő nagylelkű támogatásával a Knau- házban. Révász Józsefnek a városból való elkerülése után ~ egyedül gondozta a folyamatosan gyarapodó gyűjt.-t. A múz. nemcsak a régészeti cserépanyagot gyűjtötte; a fennmaradt feljegyzések alapján legértékesebb tárgyai a régi m. viseletdarabok, kecelék, lajbik, fejkendők, ezüst pitykés
