Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

D

Dincsér

202

Dincsér Oszkár (1911. márc. 11. Eger 1977. jan. 21. Bern, Svájc): népzenekutató. - A bp.-i Zeneművészeti Főisk.-n zeneszerzői, vmint karnagyi (1938), a Pázmány Péter Tudományegy. BTK-n néprajzból, filozófiából, esztétikából és művészettörténetből oklevelet szerzett (1942). Bartók Béla és Kodály Zoltán hatására, Lajtha László irányításával 1935-ben kezdett népzenei anyagot gyűjteni a Néprajzi Múz. részére. Az MNM Néprajzi Tára tud.-os munkatársa (19391942), a Néprajzi Osztály vezetője (1942— 1944). Népzenei gyűjtőúton járt Kárpátalján, Borsod, Ung, Nógrád, Máramaros, Ugocsa, Beszterce-Naszód, Kolozs, Csík, Szolnok- Doboka vm. községeiben, Gyimesben és Mohácson. Fonográffal viaszhengerre készült felvételeit a Néprajzi Múz. Népzenei Gyűjt.-e őrzi. Részt vett a Pátria népzenei hanglemezsorozat előkészítésében. Tud.-os kutatóként a népi vonóshangszerekkel foglalkozott. 1945. febr. 25-én egy német katonai alakulat Nemeskoltán (Vas vm.) elfogta és elhurcolta. 1946-ban Géniből adott életjelt magáról, de Mo.-ra nem tért vissza; Svájcban könyvtárosként dolgozott (1947-1977). F. m.: Két csíki hangszer. Moszika és gardon (A Néprajzi Múzeum füzetei, 7. Bp., 1943); A tekerő. Lajtha Lászlóval (Néprajzi Értestő, XXI., 1939); Die Probleme der Varienten in der Volksmusikforschung (Cahiers de Frontenex, Génévé, 1947).

Kodolányi János, ifj.

Diószeghy László (1877. jún. 19. Sepsi- szentgyörgy -1942. febr. 18. Borosjenő): biológus, entomológus, lepideptorológus, festő. - Sepsiszentgyörgyi polgári fiúisk.-i tanulmányok (1883-1889) után bráilai (Románia) nagybátyjánál tanult, aki híres dekorációfestő volt. Két év múlva Bp.-re szökött, s egy évre rá a Nemzeti Szalonban, majd a Műcsarnok nemzetközi tárlatán szerepelt. A müncheni szépművészeti akad.-n Böcklin és Herterich tanítványaként képezte tovább magát. Hazatérése után a Műcsarnokban állított ki (Virágos rét c. festménye díjat nyert), freskói díszítették Blaha Lujza öltözőjét. Olajképeket, később főként akvarelleket készített. Borosjenőn telepedett le (1907), ezután főként Aradon (itt volt első gyűjt.-es tárlata), Temesváron, Nagyváradon, Kolozsváron állította ki műveit. Táj- és arcképeket, templombelsőket, oltárképeket festett (Szeged, Szt. Rókus-templom, Újszent- anna, Bokszeg, Vice), munkái eljutottak Mo.-ra, Londonba, Konstantinápolyba, Egyiptomba, New Yorkba, Winnipegbe, Buenos Airesbe is. Több munkája leánya lakásával együtt pusztult el. - Borosjenői éveiben nemzetközi hírű lepkegyűjt.-t hozott létre. Elsősorban Borosjenő környékén és a Retyezátban gyűjtött gr. Teleky Jenővel és szebeni szász kollégákkal együtt. 1930-ban került kapcsolatba a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múz.-mal, levelezett Csutak Vilmos ig.-val, vele és Köntzey Gerővel együtt tervezte meg a múz. székelyföldi kutatóútjait az 1930-as évek közepén, s az intézmény köré szervezték a romániai m. zoológusokat. Közös gyűjtőutakon vett részt (1931,

1935). Nagy szegénysége ellenére sepsiszentgyörgyi tanulókat támogatott. Köntzey Gerővel Szovátán és máshol is a múz.-nak gyűjtött. Új fajokat és állatföldrajzi ritkaságokat talált. Lelőhelyei is változatosak (60 romániai, 14 külföldi). 1931-ben a múz.-nak adományozta gyűjt.-ét (a későbbi gyarapodással együtt mintegy 25 000 lepkepéldány, a többi 15 000 példány bp.-i, londoni, bécsi, bukaresti múz.-okba került). Utolsó éveiben a British Museumnak dolgozott. A Székely Nemzeti Múz.-nak adományozott gyűjt.-e feldolgozás végett nála maradt, halála után részlegesen károsult is, és csak 1948-ban vitte el Borosjenőről, ahol a Solymossy-kastély padlásfeljárója alatt hányódott. A gyűjt.-t 1963-tól Kovács Sándor sepsiszentgyörgyi muzeológus és Iosif Căpuşe katalogizálta, jelenleg előbbi fiai, Sándor és Zoltán revideálják. A bp.-i Rovartani Lapokban, a hunyad- m.-i múz. román nyelvű közleményeiben (Déva, 1930), a nagyszebeni szász Erdélyi Természettud.-i Egyesület kiadványában (1923-1930) közölte dolgozatait. Szépirodalmi munkája is megjelent (A Szent Anna-tó legendája, Székely Nép, 1934). - A Székely Nemzeti Múz. tiszteletére emlékkiáll.-okat rendezett (1949,1992, 2002).

F. m.: Die Lepidopterenfauna des Retyezát-Gebirges (Verhandlungen und Mitteilungen des Siebenbür- gischen Vereins für Naturwissenschaften zu Hermannstadt, LXXIX-LXXX., 1929-30.); Beiträge zur Lepidopterenfauna des Retyezát-Gebirges (Publicaţiile Muzeului Jud. Hunedoara, V. (XXVII), Deva, 1930).