Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
D
Damay-Domyay 184 Darnay-Dornyay Béla; Darnay; ered. (1943-ig) Dornyay (1887. márc. 25. Keszthely - 1965. ápr. 5. Bp.): tanár, helytörténész, múzeumalapító. - Belépett a piarista rendbe (1911). A rend bp.-i tanárképzőjében teológiát, földrajzot és történelmet tanult (1906-1909), történelem-földrajz szakos tanári (1910), geológiából bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1913). Pappá szentelték (1910). Geológusnak indult, a triászt kutatta a Rózsahegy környéki hegyekben; első publikációi is e témakörrel kapcsolatosak. A piarista rend rózsahegyi (1910-1912), veszprémi (1912— 1918), majd geológiából magyaróvári gimn.- ának tanára (1918-1921), egyúttal Veszprémben, a múz. természetrajzi osztályán (1912-1918), majd Magyaróváron múz.-i őr (1918-1921). Kilépett a rendből (1921). Bp.- en az Ampelológiai Int.-ben, majd az Állami Gombászati Állomáson kapott kutatói állást (1921-1923). Salgótarjánban a reálgimn.-ban tanított (1923-1939). A keszthelyi múz. munkatársa (1939-től), ig.-ja is (1941-1948; nyugdíjazásáig). Miután nyugdíját is megvonták (1949), a M. Állami Földtani Int.-ben geológusként dolgozott (1952-1954). 1963-ban rehabilitálták. - Széles körű érdeklődése tud.- os publikációiban, vmint múzeumalapító lelkesedésében nyilvánult meg. Mint pedagógus a szemléltető oktatás lelkes szorgalmazója volt, s ez a szemlélet vezette múzeumalapítási tevékenységében is. Rózsahegyi tartózkodásakor létrehozta a Liptó Vm.-i Múz.-ot (1912), veszprémi éveiben a Veszprém M.-i Múz. őre, Mosonmagyaróváron a Mosott M.-i Múz. vezetője, salgótarjáni tartózkodásakor kísérletet tett városi múz. alapítására. Tatai kötődése folytán folyamatosan fejlesztette a piarista rend házi múz.-ának anyagát (1912-től), amely koncepciója, gyarapításai és nyilvántartása révén Tatai Múz. néven regionális jelentőségű gyűjt.-nyé vált. Polihisztor hajlamú kutatóként foglalkozott geológiával, hidrológiával, barlangkutatással, botanikával, műemlékkutatással és -védelemmel, ismertette 19. sz. eleji neves külföldi kutatók, pl. Townson, Beudant mo.-i utazásait stb., fő érdeklődési területe azonban a történelem és a néprajz volt. Széles körű ismeretterjesztő munkát folytatott; több száz helytörténeti tanulmánya, útikalauzai - a gondos, aprólékos, helyszíni gyűjtés révén, szinte monografikus feldolgozásban - ma is jól használhatók, hasznos forrásanyagot tartalmaznak. Kiemelkednek ezek közül a bakonyi, Balaton-felvidéki tájakról írt munkák, amelyekben a természeti és a történeti emlékek összhangjának megteremtésére törekedett. Bár a tervezett nagy összegzéseket nem sikerült megírnia, számos cikket, tanulmányt közölt folyóiratokban, vagy adott ki különlenyomatokban. Régészeti jelentések, műemlékleírások, történeti és néprajzi közlések, forrásismertetések, múz.-i értesítők szerkesztése, geológiai és paleobotanikai tanulmányok jelzik szerteágazó érdeklődését. A keszthelyi múz. ig.-jaként múz.-i értesítőt jelentetett meg, rövid közlemények közzétételére megindította a Balatoni Múzeumi Füzetek c. sorozatot. Vérbeli muzeológusként nyúlt a tárgyakhoz, legjobb publikációi gyűjt.-einek egyes darabjait közlő cikkei. Szerkesztette a Salgótarjáni Könyvek c. sorozatot (1913-1936) és a Balatoni Múzeum Keszthely Értesítőjét (1941-1944). - AM. Kárpát Egyesület alelnöke, a salgótarjáni Balassa Bálint Irodalmi és Művészeti Társaság elnöke. Tata város díszpolgára (1964), az ELTE aranydiplomása (1964). - A keszthelyi temetőben helyezték végső nyugalomra. Emlékét Zircen, a Bakonyi Panteonban emléktábla őrzi. Hagyatéka (levelek, jegyzetek, külön- lenyomat-gyűjt.-ek) a tatai Kuny Domokos Múz.-ba került, amely alapítójaként emlékezik rá. Születésének 100. évfordulóján Tatán utcát neveztek el róla. F. m.: Rózsahegy környékének földtani viszonyairól (Bp., 1913); Tata-Tóváros néprajzához (Tata, 1914); A herendi porcelán műipartelepről (Veszprém, 1918); Tata-Tóváros hőforrásai és közgazdasági jövőjük (Tata, 1925); Veszprém és környékének részletes kalauza (Részletes helyi kalauzok 10. Bp., 1926); Pápa és környékének részletes kalauza (Részletes helyi kalauzok 11. Bp., 1927); Salgótarján és a Karancs-Medves vidék részletes kalauza (Salgótarján, 1929); Balaton és környéke részletes útikalauza. Vigyázó Jánossal (Bp., 1934) ; Készhely végvár a törökvilágban (Keszthely, 1935) ; Fellenthali Fellner Jakab tatai építőművészről
