Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
A
1 Abafi-Aigner A Abafi-Aigner Lajos; Abaß; Abavi-Aigner, Aigner, Lodovico (1840. febr. 11. Nagyjécsa 1909. jún. 19. Bp.): könyvkiadó, könyvkereskedő, irodalomtörténész, zoológus, ento- mológus. - Temesvárott a Stieber-féle kereskedelmi isk.-ban végzett (1853), Pozsonyban, Bp.-en, majd Németo.-ban, különböző könyvkereskedésekben képezte tovább magát (1853-1866). 1866-ban visszatért Bp.-re, ahol önálló könyvkereskedést nyitott (Váci u., 1869). Irodalmi műveket adott ki, s ő maga is írt; Az elégiáról c. munkájával elnyerte a Petőfi Társaság pályadíját. Számos folyóiratot és gyűjteménysorozatot indított és szerkesztett (pl. Magyar Könyvesház, 1875-1890; Nemzeti Könyvtár, 1878-1890; stb.). Megalapította az Orsz. M. Könyvkereskedők Egyesületét (1878); az egyesület alelnöke (1878- 1879), elnöke (1879-1890), hivatalos lapjának (Corvina) kiadója és szerkesztője (18781894). Aktív tagja a főváros szabadkőműves életének; az első m. nyelvű szabadkőműves páholy, a Corvin Mátyás Szabadkőműves Páholy tagja (1870-1900). Megírta a mozgalom mo.-i történetét, majd a témában többkötetes, német nyelvű monográfiát publikált. Az 1880-as években vállalkozásai csődbe mentek, alkalmazottjai megrövidítették. Fölszámolta minden kereskedői tevékenységét, könyvkereskedését eladta a Révai Testvéreknek (1896), és hátat fordított az irodalmi életnek. Az 1880-es évektől kezdve minden szabad idejét a lepkészetnek szentelte. A főváros környékén gyűjtött, hernyókat nevelt és ritka „magyar" fajok életmódját kutatta. Egyik hangadója volt az MNM köré szerveződő, hetenként ülésező entomológus asztaltársaságnak. Első entomológiai tárgyú publikációi németo.-i szaklapokban jelentek meg, majd a Természetrajzi Füzetekben közölt két m. nyelvű tanulmányt. Ugyanekkor készült el egyik fő műve, A lepkészet története Magyarországon, amelyet a Kir. M. Ter- mészettud.-i Társulat 1896-ban elfogadott, és 1898-ban meg is jelentetett. A tárgyban mindmáig ez a legteljesebb történeti munka. Fáradhatatlanul szervezett és dolgozott a rovartanért: részt vett a Magyar Birodalom Állatvilága „Lepidoptera" részének munkálataiban (1896), Jablonowski Józseffel együtt újraindította és szerkesztette a Horváth Géza által alapított, de anyagi gondok miatt megszűnt Rovartani Lapokat (1895-1899), amelyhez biztos pénzügyi hátteret teremtett. A Múz.-ok és Könyvtárak Orsz. Főfelügyelőségének munkatársa (1897-től), majd az MNM Természetrajzi Osztályán segédőri állást kapott (1901-től). Az akkori tudományosságnak megfelelően számos lepkeváltozatot írt le; ezeknek ma már nincs jelentőségük, de annál inkább maradandóak a lepkék életmódjával és fölfedezésükkel kapcsolatos közleményei, továbbá újabb pályadíjjal kitüntetett munkája, a Magyarország pillangói, amely a Rovartani Lapok hasábjain jelent meg cikksorozat formájában (az utolsó részek már halála után). Megpróbálkozott a lepkék m. elnevezésével is; nevet adott minden ún. nagylepkének; jórészt ~ neveire épül a modern m. lepkenevezéktan. A Kir. M. Ter- mészettud.-i Társulat megbízásából lefordította és hazai viszonyokra adaptálta Kari Rederik Berge Schmetterlingsbuchjât. Többször szélütés érte, beszélő- és látóképességét elveszítette. A Berge-könyv nyomán született, nagy sikert arató, Magyarország lepkéi c. könyvének korrektúráját már Horváth Géza nézte át. - A Petőfi Társaság tagja (1876). A M. Rovartani Társaság alapítója (1910). F. m.: A magyar népdalról (Bp., 1872); A szabadkőművesség története Magyarországon (Bp., é. n.; hasonmás kiad. Bp., 1991; németül: Geschichte der Freimaurerei in Österreich-Ungarn. I—III. Bp., 1890- 1899); A lepkészet története Magyarországon (Bp., 1898); Magyarország lepkéi tekintettel Európa többi országának lepke-faunájára (Bp., 1907). írod.: Csíki Ernő: A.-A. L. (Rovartani Lapok, 17., 1910,34-37.); Varga Sándor: A. L. (in: Évfordulók a műszaki és természettudományokban. Bp., 1990); Szinnyei I.: 10-12.; Gulyás I.: 298-300.; MÉL I.: 1-2.; RÚLI.: 7-8. Bálint Zsolt
