Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

C

Csontos

170

1997. Szeged, 1998, 293-297.); Szegedtől-Szegedig (Szeged, 1998); RÚL IV.: 713-714.

Bodrits István

Csontos József (1866. márc. 14. Gönc - 1937. okt. 14. Sárospatak): tanár, fotóművész, éremtári őr. - Sárospatakon teológiai tanulmányokat végzett, majd a bp.-i tudomány- egy.-en tanári oklevelet szerzett (1890). Az 1892/93. tanévtől Sárospatakon, a Ref. Koll. Gimn.-ában és Jogakad.-ján helyettes, majd rendes tanár (1895-től); tanári székfoglaló értekezése: Históriai vonatkozású érmek Hadrianus korából. Az 1896/97. tanévtől nyugállományba vonulásáig (1927. szept. 1.) a „Museum Physicum" gyűjt.-ével egyidős (1726. évi leltárlapján a „Numizmata" rovat 34 érmet említ) Éremtár őre. A Vay Béla és Zsoldos Benő által rendezett gyűjt, a századfordulón jelentősen gyarapodott, majd ~ vezetésével kivált a Szépészeti és Műrégészeti Múz.-ból, és külön helységgel, önálló gyűjt.- ként működött tovább. Számos egyházi és állami tisztséget töltött be. Fotóművészként korának hű megörökítője; mintegy 400 db, üveglapon megőrzött fotónegatívját őrzi a Sárospataki Ref. Koll. Múz.-a.

F. m.: A Vizsolyi Biblia nyelve (in: Károli Emlékkönyv. Bp., 1890); Városaink Mátyás korában (Sárospatak, 1893); Magyarország története (Sárospatak, 1904); Bocskai István emlékezete (Sárospataki Főiskolai Értesítő, 1905/6).

írod.: A Kollégium Tudományos Gyűjteményei (in: A Sárospataki Református Kollégium. Bp., 1981, 291.); Szinnyei II.: 421.

Pocsainé Eperjesi Eszter

Csúcs Ferenc (1905. okt. 8. Szentes -1999. jún. 7. Törökbálint): szobrász, éremművész, restaurátor. - Bp.-re kerülve (1920) műöntő segédmunkásként dolgozott. Munkája mellett, az Iparművészeti Főisk. esti tanf.- án Lux Elek szobrászmester tanítványaként sajátította el a fémek ismeretét, művészi megmunkálását és a mintázást.

Az Orsz. M. Képző- művészeti Főisk.-n

Szentgyörgyi István szobrászművész tanítványa (1927-1933). Érméivel, szobraival 1929-től rendszeresen szerepelt képzőművészeti kiáll.-okon. Nagy sikert aratott az édesanyját ábrázoló éremmel (1930) és a fából faragott Leányfej (1932) c. művével. Elnyerte Bp. székesfőváros Balló Ede-ösztöndíját (1933), részt vett a „Fiatal Művészek" Műcsarnokban rendezett kiáll.-án. Állami ösztöndíjjal Itáliában tanult (1933-1934). Rómában az Accademia di Belli Arti szobrászati osztályán Angello Zanelli és Libero Andreotti professzorok mellett szélesítette művészet- történeti és anatómiai ismereteit. Nápoly, Firenze és Velence köztéri szobrait, műemlékeit és képzőművészeti kiáll.-ait tanulmányozta, közben ösztöndíjas társával, Madarassy Walterral életre szóló barátságot kötött. Hazatérése után számos szobrot mintázott: pl. Apostolarc (mészkő), Varga Mátyás díszlettervező portréja (bronz), Felvidéki lány (hársfa). Műveit 1935-től a Nemzeti Szalonban évről évre - a „Nyolc festő, nyolc szobrász" c. tárlatokon - láthatta a nagyközönség. 1938-ban kezdett rendszeresen érmeket készíteni. Ebben a műfajban a tradicionális megoldásokat, az öntött kivitelű érmeket kedvelte; az előlapra többnyire portrét, a hátlapra figurális jelenetet alkotott. A m. történelem számos nagyságát mintázta meg: pl. Árpád (1938), Szent László (1939), Nagy Lajos (1939), Kossuth Lajos (1939), IV. Béla (1940), Mátyás király (1940), gr. Széchenyi István (1941), II. Rákóczi Ferenc (1943). Alkotásait bemutatták a Velencei Biennálén (1938,1940), érméivel, szobraival több csoportos és önálló kiáll.-on is szerepelt. Megbízást kapott Győr szabad kir. város 200 éves jubileumi érméjének elkészítésére (1943). Behívták katonának (1944), az orosz frontra vezényelték, ahol hadifogságba került, 1945-ben szabadult. Évekig megélhetési gondokkal küzdött, majd szobrászként dolgozott a Dekoráció Kiállítástervező és Kivitelező Vállalatnál (1950-1954). Az 1950-es években elsősorban köztéri szobrokat alkotott (épületplasztikai munkák: a bp.-i Állatkert madárháza, a BME stb.). A M. Mezőgazdasági Mtíz.-ban restaurátorként dolgozott (1961-1972); az akkori múz.-i vezetés ált. egyéniségétől idegen feladatok elvégzésével, pl. mezőgazdasági eszközök raktározásával bízta meg. 1976-ban a Mezőgazdasági Múz.-