Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

Brancsik

130

ónál, azután kivizsgálások sora, vizsgálati fogság következett. Átmenetileg Bözödön tartózkodott, majd Békásra, végül a Duna- deltába deportálták, minden ítélet nélkül. Sztálin halálát követően szabadult (19481953). Könyvelőként dolgozott állami vállalatoknál. A Román Tud.-os Akad. marosvásárhelyi fiókint.-énéi kutató (1957-1975; nyugdíjazásáig). Főként két témakörrel foglalkozott: a székelység történetével a honfoglalástól az 1562. évi felkelésig, vmint az 1848-1849. évi forradalom és szabadságharc erdélyi eseményeivel. Új adatokat kutatott fel Gábor Áron életéről, s regényt szándékozott írni róla. Részt vett az akad. kiadásában megjelenő Revoluţia de la 1848-49 din Transilvania (Az 1848-1849-es forradalom Erdélyben. I—II. Bukarest, 1977-1979) c. összegező mű kidolgozásában, s a kötetbe több tanulmányt írt. Székely népmesegyűjtőként, vmint az 1950- 1960-as években román prózai művek (Rebreanu, L.: Akasztottak erdeje. Marosvásárhely, 1957; Petrescu, C.: Főváros. Bukarest, 1963) fordítójaként is tevékenykedett, híresek voltak tréfás sír versei. Több mint 3000, a székely történelemre vonatkozó cé- dulás feljegyzés maradt utána. Bözödön temették el. Szülőházát emléktáblával jelölték meg. - A marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Társaság tagja (1941-től). Baum- garten-jutalom (1939).

F. m.: Székely bánja (Kolozsvár, 1938; 4. kiad. Bp., 1985; 5. kiad., Marosvásárhely, 1997); Romlás. I—II. Regény (Bp., 1940); A tréfás farkas. Bágyi János meséi (Bp., 1942); Repedt csupor. Elbeszélések (Bp., 1944); Rebi néni feltámadása. Elbeszélések (Cluj- Kolozsvár, 1946); Hazafelé. Elbeszélések (Maros- vásárhely, 1958); Nap és árnyék. Versek (Bukarest, 1979); Halott-világítás. Novellák (Bukarest, 1990); Földre írt történelem. Versek (Csíkszereda, 1998). Irod.: B. Gy. műhelyében (Balogh Edgár, Gáli Jenő, Kiss Jenő, Panek Zoltán, Benkő Samu tanulmányai, megemlékezései, fényképek, László Gyula portréja, Igaz Szó, XVII. 3. sz., 1969. márc., 354-356.); Közelképek. Húsz romániai magyar író (Marosi Ildikó interjúi, Erdélyi Lajos fényképei. Bukarest, 1974, 108-113.); Szőcs István: B. Gy. 65 éves (Igaz Szó, XXVI., 3. sz. 1978. márc. 255-256.); Gulyás II.: 1188.; RMIL L: 279-282.; MÉL IV. 127-128.: RÚL III.: 519.

Gaál György

Brancsik Károly (1842. márc. 13. Óbesz- terce - 1915. nov. 18. Trencsén): orvos, zoológus, múzeumigazgató. - Egy.-i tanulmányait Bécsben, Prágában és Grazban végezte, Grazban orvosi diplomát szerzett

(1872). Körorvos a Trencsén vm.-i Beckon (1873-1975), járásorvos Trencsénben (1875-1878), Trencsén vm. tiszti főorvosa (1878-1915?), egyúttal törvényszéki orvos is (1879-től). A Tren- csénvm.-i Múz. alapítója és első ig.-ja (1911—

1915). - Egyetemistaként Grazban kezdett bogarakkal foglalkozni, első közleményei Stájero. bogaraival foglalkoznak. Érdeklődése Trencsén vm. faunája és flórája felé fordult; rendszeresen tett gyűjtőkirándulásokat a vm.-ben és környékén, s folyamatosan közzétette megfigyeléseit, leírásait, az újabb fajlistákat a vm. bogarairól, poloskáiról, hár- tyásszárnyúiról, legyeiről és puhatestűiről (1878-1910). Nemzetközi hírnevet először a Madagaszkár melletti Nossibé szigeten gyűjtött, ill. a hozzá eljuttatott rovarok feldolgozásával szerzett (1891-1897). Az MNM megbízásából feldolgozta a Fenichel Sámuel által Új-Guineában gyűjtött puhatestű anyagot is (1895). Három ízben tett hosszabb gyűjtőutat Dalmáciában, Boszniában és Hercegovinában (1885, 1888, 1905); az ott gyűjtött hatalmas anyag feldolgozásával elévülhetetlen érdemeket szerzett ezen területek faunájának és flórájának kutatásában. Pályafutása során a bogarak közül több mint 150, az egyenesszárnyúak közül több mint 100, a puhatestűek közül közel 80 fajt vagy fajváltozatot írt le. Bogárgyűjt.-e 35 000, puhatestű-gyűjt.-e mintegy 12 000, poloskagyűjt.-e csaknem 2000, egyenesszár- nyú-gyűjt.-e több mint 1000, herbáriuma közel 8000 fajt számlált, ami összesen mintegy félmillió tételnek felel meg. A gyűjt.-nek egy töredéke található jelenleg a Trencséni Múz.-ban (Trencianske múzeum), másik, a szegedi múz.-ba került részének a sorsa nem ismert. A Trencsénvármegyei Természettudományi Egylet Évkönyvének szerkesztője (1878-1880). Legnagyobbrészt a Trencsén-