Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

Boros

116

dzsáró D-i lejtőjén rovarokat gyűjtött. Munkáját preparátorként Kittenberger Kálmán segítette, aki szintén az MNM megbízásából állattani gyűjtést végzett a helyszínen. Közös fáradozásuk eredményeképpen mintegy 600 bogarat juttattak haza (1903). Gyűjt.-ének darabjait más múz.-oknak is felkínálta, így számos ~ által szerzett anyag a londoni British Múz.-ban is megtalálható. - Az MNM épületében természettud.-i és néprajzi kiáll, nyílt ~ gyűjt.-éből (1904. máj. 4.), amelyen szerepeltek vadászati trófeák, levágott elefántlábak, párduc- és leopárdbőrök, strucc- és marabutollak, továbbá különböző művészi tárgyak, faragások, edények. Egy külön teremben Afrika néprajzát és embertanát mutatták be. A fegyverek, használati tárgyak, idolok, bálványok mellett látható volt ~ koponya- gyűjt.-e is. 1906 után, megromlott egészsége miatt végleg felhagyott afrikai útjaival, és felváltva Mo.-on és Németo.-ban tartózkodott.

F. m.: Dohányzásellenes mozgalmak Északamerikáhan (Vasárnapi Újság, 1901. 35.); Afrika területi felosztása (Földrajzi Közlemények, 1904).

Irod.: Vidacs Bea: Descriptive catalogues of East African objects collected and written by Baron Paul Bornemissza in 1902-1903 (Néprajzi Értesítő, 72., 1986, 3-230.); Wilhelm Gábor: A Néprajzi Múzeum „exotikus" gyűjteményei (Magyar Múzeumok, 3., 1997. 3., 45-47.); A Néprajzi Múzeum gyűjteményei. Szerk. Fejős Zoltán (Bp., 2000, 487-488.); Gulyás III.: 940. (téves halálozási adat: 1908. márc. 28.!); MÚL: 117-119.

Szikossy Ildikó

Boros Ádám (1900. nov. 19. Bp. - 1973. jan. 2. Bp.): botanikus, briológus (mohász), barlangkutató. - Degen Árpád és Jávorka Sándor ismertette meg a florisztika és a növényföldrajz alapjaival. A Pázmány Péter Tudományegy.-en szerzett bölcsészdoktori oklevelet (1918-1922). A bp.-i Gyógynövény Kísérleti Állomás szakdíjnoka (19221927), adjunktusa (1927-1938), a Vetőmagvizsgáló Int.-ben adjunktus (1938-1943), majd kísérletügyi ig. (1944-1945). A M. Tudományegy. Közgazdaság-tud.-i Karán mezőgazdasági növényismeretből (1929), majd az Agrártud.-i Egy.-en a gyógy- és vegyipari növények természetrajza tárgykörből egy.-i magántanári képesítést szerzett (1947). A bp.-i Állatorvosi Főisk.-n a növénytan tanára (1944-től), c. rk. egy.-i tanár (1948). A Gyógynövénykutató Int. kísérletügyi főig.-ja, az int. helyettes vezetője (1945-1957), áthelyezték a tápiószelei Agro- botanikai Int.-be (1957), főmunkatárs, majd szaktanácsadó (1957-1973). Az Agrártud.-i Egy. mb. előadója (1947-től), c. ny. rk. tanára (1948-tól). A II. vh. után újjászervezte a m. gyógynövénykutatást. Kiemelkedő érdemeket szerzett a Kárpát-medence gyógyászati szempontból fontos fajainak felkutatása terén. Megszervezte a m. flóra takarmányértékű vad fajainak begyűjtését és vizsgálatát. Közreműködött a gyógynövényszabványok kidolgozásában. Floriszti- kai kutatásai során - kéziratban fennmaradt naplói szerint - mintegy 2000 munkanapot töltött terepen. Kutatta a Kárpátok növényvilágát, feldolgozta a Bakony, a Gerecse, a Vértes és a Velencei-hegység flóráját. Tanulmányozta a Nyírség, a Tiszántúl és a Dráva-síkság, továbbá Somogy m. növényzetét. Külföldi gyűjtőutakat tett Ausztriában, Csehszlovákiában, Romániában és Franciao.-ban (Pireneusok). Herbáriuma államilag védett növény gyűjt, volt, 130 ezer mohamintával és 63 ezer virágosnövény- lappal; halála után a M. Természettud.-i Múz. Növénytára vásárolta meg (1972). Figyelemre méltó eredményeket ért el a mohakutatásban. Foglalkoztatta az egész Európára vonatkozó mohaspóra-atlasz kiadási terve, melynek a Kárpát-medencére vonatkozó része megjelent (1975). Sokrétű munkássága kiterjedt a láp- és barlangkutatásra, a természetvédelemre, a gyomnövény-biológiára, az agrobotanikára, a botanikatörténetre, vmint a népi növénynevek gyűjtésére és etimológiai kutatására is. - A biológiai tud.-ok doktora (1957). A M. Barlangkutató Társulat társelnöke (1941-1944), a Természettud.-i Társulat dísztagja. A Revue Briologiciue közép-európai referense (1929-től), a British Bryological Society tb. tagja (1966), a National University of Cuyo (Argentína) díszdoktora (1954).

F. m.: Közép- és Nyugat-Magyarország Sphagnum- lápjai növényfóldrajzi szempontból (A Debreceni Tisza István Tudományos Társaság Honismereti Bizottságának kiadványai, 2., 1926); A Nyírség flórá-