Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)

B

Bitnitz

102

Bitnitz Lajos (1790. júl. 17. Ják-1871. jún.

28. Nagykanizsa): r. k. püspök. - Líceumi és teológiai tanulmányait Szombathelyen végezte. Pappá szentelték (1813). A szombathelyi líceumban matematikát, m. nyelvet és szépirodalmat tanított (1812-től), majd tanszékvezetővé nevezték ki. Pozsonyban bölcsészeti és szépművészeti doktori oklevelet szerzett (1815). Líceumi ig. (1839-től). Kanonok (1847), címzetes püspök (1868). A M. Tudós Társaság alapszabályait szerkesztő társaság tagja (1828). Közzétette a hg. Batthyány Fü- löp által 4500 forintért megvásárolt és az MNM-nek ajándékozott Petrédy-féle gyűjt.-t. Publikált a Tudományos Gyűjteményben (1819-1828), A Magyar Tudós Társaság Évkönyvében, az Athenaeumban, a Közhasznú Esméretek Tárában. Jelentős római érem- és régiséggyűjt.-ét, amelyben elsősorban Szombathelyen kiásott leleteket őrzött, az MNM- re hagyta; a hagyatékból főként a Római Gyűjt, és az Éremtár gyarapodott. Az MTA tb. tagja (1830), a Boroszlói (ma: Wroclaw) Tud.-os Társaság tagja.

F. m.: A Szombathelyen felásott régiségekről (Pest, 1829); Gazdasági szótár (Szombathely, 1831); Magyar nyelvtudomány. 1-2. (Szombathely, 1837). írod.: B. L. (Archaeológiai Értesítő. 5., 1871); Szabó I.: Emlékbeszéd B. L. felett (Pest, 1872); Szinnyei I.: 1092-1093.; Pallas III.: 332.; MÉL I.: 219.; MKL I.: 852.

Tóth Endre

Blaskovich György, ebeczki (1878. jún.

23. Tarnaerk - 1960. jan. 14. Tápiószele): jogász. Testvérével, Jánossal a tápiószelei múz. alapítója. - A család nemesi rangját III. Károly királytól Blaskovich Sámuel, Gras- salkovich Antal sógora kapta (1712). A köznemesi család birtokai Nógrád, Heves, Borsod és Pest vm.-ben voltak, tagjai magas vm.-i tisztségeket (alispán, szolgabíró, táblabíró) viseltek. - A bp.-i jogakad.-n végzett. Testvérével 1912-ben költözött Tápiószelére. ~ János saját kiadású, Attila városa (1923) c. füzete alapján, ~ Aladár költségén kezdte

meg az MNM Tápiószentmártonban a régészeti kutatást. A ~ testvérek 1945 előtti tevékenységükkel elősegítették az MNM régéBlaskovich György és János (1958)

szeti kutatásait Tápiószelén és környékén, és szervezték a Tápió-vidék K-i részén folytatott feltárásokat (1923-1965), amelyek kiemelkedő eredménye a tápiószentmártoni szkíta aranyszarvas (1923) és a tápiószelei szkíta temető feltárása (1938-1953). Maguk is gyűjtöttek, de a szakembert kívánó feladatokat az MNM régészeire bízták. Birtokaik bevételéből és saját jövedelmükből szigorú takarékossággal különítették el azt az ösz- szeget, amelyet a családi műgyűjt. gyarapítására és a tápiószelei ásatásokra fordítottak.

1947-től a leletek mentése, gyűjtése, a gyűjt, gyarapítása a ~ testvérek hivatalos feladata lett. 1947. febr. 20-án az MNM - a ~ testvérekkel kötött megállapodás alapján, a felettes szerv hozzájárulásával - vidéki intézményeként Múz.-i Gyűjtőhelyet létesített Tápiószelén, a —kúriában. A gyűjtőhely feladatává tették, hogy a szkíta temető feltárásához bázisul szolgáljon, gyűjtse és őrizze a környéken előkerült régészeti leleteket, s gondoskodjon bemutatásukról. 1952. márc. 21- én a gyűjtőhely Tápiószelei Múz. néven önálló múz.-má alakult. Szakmai felügyeletét az MNM, 1963-tól a Pest M.-i Múz.-ok Igazgatósága látta el. A múz. létrejöttével megvalósult a Blaskovichok alapvető célkitűzése: közkinccsé váltak a családi értékek. A kollekció