Bodó Sándor - Víga Gyula (szerk.): Magyar Múzeumi Arcképcsarnok (Budapest, 2002)
B
91 Bernátsky gyógyszertár tulajdonosa. - A kolozsvári és a bp.-i tudományegy.-en tanult; gyógyszerészeti (1885), majd gyógyszerészdoktori (1888), Nagyváradon állam- és jogtud.-i doktori oklevelet szerzett (1896). Marosvásárhely országgyűlési képviselője (1896), a város polgármestere (1902. márc. 8.-1913. jan. 4.); székelyföldi iparfejlesztési miniszteri biztos (1912), Marosvásárhely főispánja (1912. dec.-1917. júl.). A román parlamentben az Orsz. M. Párt programjával Nyárád- szereda (1922), majd Maros m. képviselője (1926); Marosvásárhely kinevezett polgár- mestere (1926-1929). A Polgári és Demokrata Blokk alapítója (1930). - A modern Maros- vásárhely megteremtője, nevéhez fűződik a városi könyvtár (ma Maros M.-i Könyvtár, 1912) és a képtár (ma Képzőművészeti Múz., 1913) alapítása. A marosvásárhelyi Kultúrpalota (az egykori Ferenc József Közművelődési Ház) jobb szárnyában a könytár számára két teljes emeletet biztosított; a 300 ezer kötetre tervezett könyvtár halálakor 48 861 kötetet számlált. Ő maga, adományai révén, jelentősen gazdagította a gyűjt.-t. A képtárat a Kultúrpalota e célra építtetett III. emeletén helyezte el. A megnyitáskor 83 műalkotást számláló gyűjt, nagyrészt az Orsz. M. Szépművészeti Múz. adománya volt (Réti István, Fényes Adolf, Wágner Sándor, Vaszary János, Lotz Károly, Koszta József és mások 68 alkotása), amelyet ~ még 15 képpel gyarapítóit (Szemes Fülöp, Con- rád Gyula, Hegedűs László, Glatz Oszkár, Feszty Árpád, Munkácsy Mihály, Paál László, Ferenczy Károly, Szinyei Merse Pál stb. művei). - A Maros m.-i RMDSZ kezdeményezésére 1992-ben alakult meg a ~ Közművelődési Alapítvány, amely 1995-ben felavatta a róla elnevezett kultúrközpontot. Marosvásárhely városa egészalakos (1994), vmint mellszobrot (Hunyadi László alkotása) állított emlékére (1998). F. m.: Kötelességeink (Marosvásárhely, 1914); A Marosvásárhelyi Közművelődési Ház (Magyar Iparművészet, 1913). írod.: Ki kicsoda? Az erdélyi és bánsági közélet lexikonja. Szerk. Damó Jenő (1931); Marosi Barna: Megbolygatott világ (Bukarest, 1974); B. Gy. emlékezete. Szerk. Nagy Miklós Kund (Marosvásárhely, 1999); Gulyás III.: 69-70.; RMILI.: 216.; RÚLII.: 896. Bónis Johanna Bernátsky Jenő (1873. febr. 10. Versec - 1944. dec. Pesthidegkút [ma: Bp.]): botanikus, szőlész, gombász. - A Pázmány Péter Tudományegy. BTK természetrajz-vegytan szakán tanult. Negyedéves egy.-i hallgatóként került az MNM Növénytárába (1896); napidíjas, múz.-i segéd, majd segédőr lett. Doktori oklevelének megszerzése (1899) után véglegesítették múz.-i állásában, és I. osztályú múz.-i segédőr kinevezést kapott (1901-től). A Növénytárban neves kutatók, Istvánffy Gyula mikológus, Richter Aladár növényanatómus és Filarszky Nándor algo- lógus vezetése alatt dolgozott. Az országot járva sokat gyűjtött, tanulmányozta a növényvilágot, különösen szülőföldjén, a versed és a báziási hegyekben, a Lokva-hegy- ségben és a delibláti homokpusztákon, de gyűjtött Bp. környékén, az adriai tengerparton és a Magas-Tátrában is. Tanulmányozta az Alföld és a Nyírség (1899) flóráját. Külföldön Németo.-ban, a Keleti-tenger partvidékén (1901), Romániában és Szerbiában gyűjtött. Több ezer példányból álló herbáriuma a M. Természettud.-i Múz. Növénytárába került. Növényföldrajzi kutatásai során megállapította, hogy az egész m. Alföld a lombhullató tölgyek övébe tartozik, és ennek határa túlnyúlik az Alföld határán. Véleménye szerint az Alföld éghajlata alatt pusztai és erdei növényzet egyaránt kialakulhatott. A talaj (szikesedés, homok), az emberi kultúra (állattenyésztés, növénytermesztés) és annak terjedése az oka, hogy az Alföldön pusztai növényzet uralkodik. Bor- bás Vincét követve hangoztatta az emberi kultúra vegetációformáló hatását. Foglalkozott a Balaton környékének növényformációival is. Növényrendszertani és alaktani kérdések is foglalkoztatták, különösen a liliomfélék (Liliaceae) körében. Több nemzetséget tanulmányozott (Ruscus, Polygona- tum, Asparagus, Iris). Istvánffy Gyula a Szőlészeti Kísérleti Állomásra hívta (1905); itt 1910-től osztályvezetőként dolgozott. Érdeklődése a gyakorlati kérdések felé fordult; ebben az időszakban publikált cikkeiben elsősorban a kertészettel, szőlészettel, erdőfásítással, gyümölcs- és zöldségtermesztéssel, növényvédelemmel, gombásza ttal foglalkozott. Közben a bp.-i tudományegy.-en az egyszikűek rendszertana
