Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
IV. A Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület 1991. évi működése (38-56. sz.)
szakmai igazgatás és más, a területet érintő érdekvédelmi szervek intézményeivel. Önálló kezdeményezése volt a Társaság f. évi május 23-án megtartott első nyilvános ülése, amely a múzeumi szervezetek és az önkormányzatok együttműködésének lehetőségeit tárgyalta. Egyúttal elkészítette a hatályos múzeumi jogszabály és az új önkormányzati törvény viszonyát taglaló állásfoglalását. A Társaság eddigi működése során csakis tagjainak önfeláldozó magatartására számíthatott, bevételei nem lévén, költségvetéssel sem rendelkezett. A Társaság jelenleg előkészíti soron következő közgyűlését. Ugyanakkor szakmai célú munkabizottságok megszervezésével foglalkozik. Elvi állásfoglalást kíván alkotni a szakmai képesítés, továbbképzés ügyében. Ápolni kívánja a magyar múzeumügy nemes hagyományait. A Társaság célkitűzéseinek megfelelő működése érdekében kérjük a mellékelt költségvetés fedezetének biztosítását. Budapest, 1991. szeptember 30. Tisztelettel: dr. Darkó Jenő a Pulszky Társaság — Magyar Múzeumi Egyesület elnöksége nevében 54. A muzeális közgyűjteményekben őrzött gyűjtemények jogi státusza Az európai műgyűjtés történetében alapítását tekintve kétféle közgyűjteménnyel találkozunk, úgymint fejedelmi gyűjteményekkel és magánkezdeményezésre megszületett nemzeti közgyűjteményekkel. Mindehhez a XIX. század második felében járulnak a magánalapítású kisebb szakgyűjtemények és a nyilvánossá váló egyházi gyűjtemények. Magyarország sajátos történelmi helyzetéből következően, mivel a középkori magyar királyi kincstár megsemmisült, illetve beleolvadt a koronajavakkal együtt a Habsburg családi kincstárba, a kiegyezést követően az uralkodói kincstár nem válhatott nemzeti közgyűjteménnyé. - Magyarországon a British Museum-hoz hasonlóan a magán és társadalmi kezdeményezés hozta létre a nemzeti közgyűjteményt. Ennélfogva a Magyar Nemzeti Múzeum főfeladata a nemzeti s nem a fejedelmi érdekkörbe tartozó emlékek gyűjtése. Alapját — ismeretes - Széchényi Ferenc vetette meg, amikor könyvtárát, képeit és érmeit múzeum céljára a nemzetnek felajánlotta. Az intézmény mai formájában történő felállításáról a magyar országgyűlés az 1808:VIII. törvénycikkben hozott határozatot és azt a József nádor kezdeményezte társadalmi áldozatkészség fejlesztette. (A Magyar Nemzeti Múzeum felállításához kapcsolódnak még az 1807. évi XXIV. te. és az 1836. évi XXXVII, és XXXVIII, te.) A Magyar Nemzeti Múzeum fejlődését az intézményi önkormányzat XIX. században végbement kifejlődése és a gyűjtés során önállósodó szakgyűjtemények kiválása jellemzi, amely folyamat a századfordulót követően az első világháború kitöréséig be is teljesedett. Meg kell azonban említenünk a kiegyezést követő azon törekvésekről, amelyek a nemzeti uralkodói kincstár szerepkörét pótlandó kezdeményezték a Szépművészeti Múzeum (Esterházy képiár stb.) és az Iparművészeti Múzeum külön ország- gyűlési cikkelyekbe foglalt életre hívását. A Trianont követően kialakult sajátos helyzetben és a megnehezedett államháztartási gondok közepette, Klebelsberg Kuno miniszter kezdeményezésére az 1922:XIX. tc-ben ismét egyesítették a nagyobb nemzeti közgyűjteményeket (Szépművészeti Múzeum, Iparművészeti Múzeum, Néprajzi Múzeum, és ide csatolták az Országos Levéltárat autonóm igazgatással) Országos Magyar Gyűjteményegyetem elnevezéssel. Ez a reform visszatért a Széchényi-féle régi Nemzeti Múzeum eszményéhez. Majd az 1934. évi VIII. te. végső formájára fejleszti a Gyűjteményegyetem önkormányzati igazgatását. Ennek a tc-nek az alapján megindult az egyes gyűjtemények profiltisztítása és nagyjából kialakult a gyűjtemények ma is érvényes összetétele, illetve gyűjtésköre. Egyúttal a Gyüjteményegyetcm ellátta a városi és megyei önkormányzatok tulajdonát képező megyei és városi múzeumok szakmai szakigazgatási feladatait. 1945 után a múzeumügyet az 1949. évi 13. sz. tvr. szabályozta a műemlékvédelemmel együtt 56
