Éri István (szerk.): Dokumentumok a Pulszky Társaság - Magyar Múzeumi Egyesület létrejöttéről és 1991-1992. évi tevékenységéről - A Pulszky Társaság füzetei 1. (Budapest, 1993)
VI. Észrevételek a múzeumi törvénykoncepcióhoz (64-88. sz.)
»3. Kovács Gergelyné (Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány): Észrevételek a muzeális emlékekről szóló törvénytervezethez A jó törvények teremtik meg a fejlődés alapját. Céljuk mindig több, mint a jelen állapotok törvé- nyesítése. A törvény céljait nem feltétlenül külön törvényben kell megfogalmazni (Id. Ausztria) hanem a rá vonatkoztatható törvények összességében. A többször hivatkozott természetvédelmi, műemléki törvények sem újultak meg, de céljaik számos új törvénybe (föld, erdő, kárpótlási, önkormányzati, közalkalmazotti, állami tulajdonról szóló stb.) beépültek. Pl. a védett területek állami tulajdonban maradtak, kárpótlásra fel nem használhatók, még a településeken lévő védett természeti értékek, földrészletek is csak akkor kerülhetnek önkormányzati tulajdonba, ha az önkormányzat vagy más jogi és magánszemély kötelezi magát a szakminisztérium előírta fenntartás ellátására. Ez a szemlélet kevésbé jellemző a muzeális emlékek védelme tekintetében. Az e tárgyban született kormányrendeletek általánosságban fogalmaznak, majdani külön jogszabályokra hivatkoznak (Id. 1991. évi XXI. önkormányzatokról szóló törvény 114. §) olykor megkésett szabályozások, amint azt a 20/1992. (I. 28.) kormányrendelet tanúsítja. Az önkormányzatok és köztársasági megbízottak feladatköréről szóló rendelet a jegyzők feladatává teszi a történelmi jelentőségű földrészletek védetté nyilvánításának kezdeményezését. Határidő nélkül. Post festam. Nem lehetett volna a műemlékek védelmére hozott kormányrendelethez hasonlóan (88/1992. (V. 14.) egy országos listát benyújtani ezekről a földtörvény tárgyalásához? Mellesleg a fent hivatkozott rendelet is a szaktárcák lajstromaira épült. Eredményeiben nyomon követhető egyes minisztériumok „érzékenysége” a nemzeti kultúra értékei iránt. A mezőgazdasági tárca állami tulajdonba maradónak ítéli a kopáncsi tanyát, darálót, a tarpai szárazmalmot, de hiányzott ez a szemlélet mindazokból akik kihagyták a kisvárdai várat, a Fortuna u. 4. számú épületet a budai várban, a csesztvei Madách kúriát stb. Néhány kiragadott példánk olyan épületekről szól, amelyek falai között muzeális emlékek vannak, s félő, hogy más törvények (pl. a tulajdonos fenntartási kötelezettségeiről szóló) kedvezőtlen hatásával együttesen hamarosan a veszélyeztetettség állapotába kerülnek, még akkor is, ha az önkormányzati törvény előírja, hogy „a kiállítóhelyen bemutatott muzeális emlékek védelméről, mint fenntartó köteles gondoskodni.” Amennyiben erre képtelen az önkormányzat, a jogi vagy magánszemély, a művelődési és közoktatásügyi miniszter elrendelheti a muzeális emlékek közgyűjteményi elhelyezését. Ez az elhelyezési kötelesség valószínű nem lesz lényegtelen a központi költségvetés számára (szállítás, raktárberlés, őrzés stb.), pedig a törvénytervezet éppen az állami költségvetés rovatai felől közelít a múzeumok besorolásához. A nemzeti és országos múzeumok felsorolásában visszaköszönnek a minisztériumi költségvetések címzettjei. Itt kell kitérnem a 2. sz. melléklet A megoldás 3. pontjának múzeumainkat érintő tévedéseire. A posta- és a bélyegmúzeumok sohasem működtek minisztériumi fenntartásban. Baross Gábor miniszter „sajnos” már alapításakor 1890-ben a Magyar kir. Posta gazdászati hivatalára bízta a Posta- ás távirdamúzeum fenntartását. Alapítása 100. évfordulóján vette át ezt a feladatot a Postai és Távközlési Múzeumi Alapítvány. Azzal, hogy a tűzoltó és a bűnügyi múzeumokkal együtt a törvénytervezet lehetséges állami szakmúzeummá minősít, maradéktalanul egyetértünk, annál is inkább, mert tűzoltószertár még olyan településeken is van, ahol postahivatal nem működik, s a bűnügyi „tevékenység" is előfordulhat hazánk egész területén, amelyet elvileg jó vételt biztosítva kellene besugározni rádió- és televízió adóinknak, melyek egy része, hála a gyors modernizációnak, már múzeumi gyűjteményünkbe került. A lehetséges besorolás megtisztelő, ám kevesebb jogosultságot biztosít, mint az alapító okiratunk, amely különösen figyelembe véve a bélyegmúzeum világgyűjteményét, a gyűjtőkört nemcsak az ország területére, a gyűjteményt nemcsak a magyar, hanem az egyetemes kulturális örökség részének tekinti. Alapítóink nemcsak a múzeumi törvények előírta fenntartási kötelezettségek finanszírozását vállalták, hanem a gyűjtemény-gyarapítás és -védelem feladataiban való részvételüket is. És itt értünk el a törvénytervezet ma még jelentéktelennek tűnő, de idővel legjelentősebbé válható hiányosságához: a kedvezmények és támogatások törvényi hiányához! A törvénytervezet három lényeges új elemét vizsgálva a célok csak utalnak az emlékvédelem 103
