Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 4. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve
84 Otrokocsi Nagy Gábor: A magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve élé. és elmondana, az a nézet alakuljon ki benne, hogy ezzel már eleget tett kötelességének. A tanárnak növendékeivel együtt kell gondolkoznia, ő irányítja ugyan a gondolkozás, beszélgetés menetét, de nem kötheti meg azt. Tapasztalatom szerint azok voltak a legnagyobb hatású nevelő egyéniségek volt tanáraim és tanártársaim közül, akik a tanulók aktuális, tehát előre ki nem számítható megnyilatkozásaiból indultak ki, és mégis úgy tudták vezetni az órát, hogy végül mindig az általuk kívánt és eleve tudott célhoz jutottak el. A vezérkönyvnek tehát elsősorban arra a célra kell rámutatnia, amiért az olvasmány egyáltalán belekerült az olvasókönyvbe, továbbá azokat a beszélgetéseket irányító szempontokat kell tartalmaznia, amelyek segítségével a kívánt célhoz el lehet jutni. Abban a reményben azonban egyetlen vezérkönyv-író sem ringathatja magát, hogy rávezető kérdéseire feltétlenül a kívánt feleletet fogja megkapni a tanító tanár. Az adott feleletből a kívánt célhoz eljutni: a tanár leleményességétől, nevelői rátermettségétől és buzgalmától függ. A fentiek szerint tehát az V—VI. osztályos magyar nyelv- és irodalom- tanítás vezérkönyvének olyan gyakorlati jellegű kézikönyvnek kell lennie, mely rámutat azokra a lehetőségekre, melyek az egyes olvasmányok megtárgyalásakor felmerülhetnek, és amelyik megadja a tanárnak azokat a szempontokat, amelyek szerint az egyes olvasmányokat tárgyalnia kell vagy inkább tárgyalnia lehet. Mivel a vezérkönyv nem akarja a tanári nevelői egyéniség kibontakozását gátolni, lehetőleg több szempontot kell nyújtania, melyekből a tanár kiválaszthatja a saját egyéniségének és saját elgondolásának megfelelőket. Nem léphet fel a vezérkönyv azzal az igénnyel sem, hogy csupán az általa ajánlott megoldások az egyedül célravezetőek. Vázoljon minél több megoldási lehetőséget, ébresszen gondolatokat a tanárban! De célját talán akkor érte el leginkább, ha -— mint maga az igazi nevelői egyéniség is — önmagán túl tud mutatni, és arra ösztönzi a vezérkönyvet segítségül vevő tanárokat, hogy az egyes olvasmányok feldolgozására még jobb megoldásokat tudjanak találni, mint amilyeneket a vezérkönyv ajánl. A cél meghatározása mellett másik hasonlóan fontos két kérdés az, hogy mit tartalmazzon és hogyan adjon vezérfonalat a tervezett segédkönyv a magyar nyelv- .és irodalom-tanárok kezébe. Kívánatos, hogy a vezérkönyv első része mintegy elbeszélő formában, egységbe foglalva adja elő azt az ismeretanyagot, melyet az egész tanév folyamán az olvasmányokkal kapcsolatban elsajátíthatnak a tanulók. A vezérkönyv második, terjedelmesebb fele tartalmazná azután az egyes olvasmányok feldolgozásának a menetét. Elgondolható olyan megoldás, hogy a vezérkönyvnek ez a része tanórák szerinti beosztásban adja az olvasmányok feldolgozását. Mivel azonban már egyetlen órának az elmaradása felboríthatja az ilyen tanórák szerint haladó tervezetet, célszerűbbnek látszik, ha nem az órák, hanem az olvasmányegységek szolgálnak kiindulási alapul. Az egyes olvasmányokkal kapcsolatban elsősorban meg kell neveznie a vezérkönyvnek azt a célt, amit az olvasmány tárgyalásával el kell, illetve el lehet érni. Célszerűnek látszik, ha ezután néhány mondatban közli a feldolgozás gondolatmenetét, mintegy vezérfonalat adva a tanár kezébe abból a szempontból, hogy mely mondatok kerülhetnek a tanulók számára is megrögzítendő szövegként a táblára és a tanulók munkafüzetébe. Szerfelett megnövelné azonban a vezérkönyv terjedelmét, ha minden egyes olvasmány tárgyalásának gondolatmenetét külön is közölné. Elég talán, ha ezt csak mintaképpen egyes olvasmányok feldolgozási tervezetével kapcsolatban teszi meg. A leghelyesebb különben is az az eljárás, ha az olvasmány megbeszélése folyamán, vagy amikor nem akarjuk megbontani a tárgyalás menetét, az
