Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 4. szám - Otrokocsi Nagy Gábor: A középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve

82 Otrokocsi Nagy Gábor: .4 magyar nyeli’- és irodalomtanítás oezérkönyvr été.

A középiskolai magyar nyelv- és irodalomtanítás vezérkönyve elé.

Református egyházunk Egyetemes Konventje 1943 május havában tartott ülésén a középiskolai vezérkönyvek kérdésével is foglalkozott. Dr. Papp Ferenc középiskolai szakelőadó véleményét magáévá téve, szükségesnek látta, hogy református gimnáziumaink és leánygimnáziumaink magyar nyelv- és irodalmi oktatása céljára vezérkönyvek adassanak ki, és ezek megíratását az Országos Református Tanáregyesületre bízta. Mivel az új Tanterv és Utasítás tárgyi és formális célkitűzése az V. és VI. osztály magyar nyelv- és irodalom- tanítása tekintetében hozta a leggyökeresebb változásokat, legidőszerűbb feladatnak az ezek az osztályok számára szolgáló vezérkönyv megíratása látszott. Mint ennek a tervbevett és már készülő tanári segédkönyvnek egyik munkása szeretném református tanárságunk egyeteme elé tárni — főleg szíves hozzászólás céljából! — azokat a szempontokat, melyeket e vezérkönyv szerkesztésénél és megírásánál tekintetbe lehet és kell vennünk.

Fontos mindenekelőtt, hogy a készülő vezérkönyv célját megállapítsuk. Ki kell ezért rekesztenünk azokat az esetleges kívánalmakat, melyeket e vezérkönyvvel szemben azok támaszthatnak, akik vagy szerfelett sokat vagy esetleg mást várnak attól, mint amennyit és amit az adhat. Le kell tehát szögezni, hogy a vezérkönyv nem akar elméleti kézikönyv lenni, továbbá nem lehet hivatása, hogy a szaktanár tárgyi tudásának egyedüli forrása legyen, és végül, de nem utolsó sorban, nem tűzheti maga elé azt a célt, hogy a tanári egyéniségnek a tanítási órákon való kibontakozását gátolja, vagy azt bizonyos irányban befolyásolja. v

Nem lehet a vezérkönyv elméleti vademecum már csak azért sem, mert egyrészt arra csábítaná az ilyen vezérkönyvet használó tanárokat, hogy elégedjenek meg annyi neveléselméleti, módszer- és oktatástani ismerettel, amennyi egy-két terjedelem szempontjából is erősen korlátozott könyvbe belefér, másrészt pedig, csak felhígíthatná — hiszen ellenkezésbe nem kerülhet vele — az Általános és Részletes Utasítások megfelelő fejezeteit. A tanároknak egyetemi és tanárképzőintézeti tanulmányaik, illetve gyakorlótanári működésük folyamán kell azokat a neveléselméleti ismereteket elsajátítaniuk, melyeket ha egyetlen rövid kézikönyv akarna vagy tudna pótolni, értelmetlenné, illetve feleslegessé tenné a tanárság egész pedagógiai előképzését. De meg nem is a tanárok elméleti képzettségének fogyatékossága teremtette meg a vezérkönyv-írás kívánalmát, sokkal inkább az a körülmény, hogy jelenleg használatos magyar nyelvi és irodalmi olvasókönyveink majdnem kizárólag csak olvasmányokat tartalmaznak, márpedig nevelő-oktatómunkánk eredményessége