Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Hazai irodalom
72 Hazai irodalom. világháború s Trianon vészes árnyéka. A háttérnek ez az élettel teli és gazdag ábrázolása a regény egyik legfőbb értéke. A pedagógus Makkai itt sem tagadja meg magát. A középiskolai oktatásról adott sugalló erejű képek után az egyetem pedagógiájáról kapunk találó megjegyzéseket s rajzokat. Aztán a tanárrá vedlő Tamás iskolájába, a fejlődő leánygimnáziumba pillantunk be egy kis nevelési symposionra, s ilyeneket hallunk : ,,A leányok nem érteni akarnak, hanem szeretni. A fiúk azt szeretik, amit megértenek, a leányok csak azt értik meg, amit szeretnek. Könnyebb megértetni, mint megszerettetni.“ Makkai főerőssége ez a gazdagság, az élet színeinek, a tapasztalatoknak ez a bősége, melybe mint valami gazdag sokrétű talajba ágyazza bele meséjének lefolyását. S e gazdagság arányos könnyed tagolásban van szétosztva a regény lapjain. Hasonló bőség és nagyvonalúság jelentkezik az alakok, főleg Ernyei Tamás lelki életének rajzában. Látszik, hogy az író bőséges egyéni tapasztalatokból s az ismeretek bő forrásából merített. Tamás lelki életének felépítése hibátlan, de kissé elvont ízű : alakjából éppen az esetlegességek, a mindennapi élet apró színei hiányoznak, melyek kissé közelebb hoznák a valósághoz alakját, s teltebbé, életszerűbbé tennék. Makkai ereje úgy látszik a valóságos élet megfigyelésében, ábrázolásában s a nagy átfogások, elgondolások felépítésében van. Ahol képzeletére bízza magát, képzelete a valóság ellenállása nélkül szárnyal, s eltéved vagy túlzásba esik. Ezt érezzük Rozika alakjának megrajzolásánál s Izuka anyjának vonásaiban is. Ezek az alakok Jókais tulajdonságokkal rendelkeznek, de éppen ezért kevésbbé illenek bele a regény valóságerejű hátterébe. Annál inkább onnan nőttek ki Tamás kórházi cimborái, bár némi túlzás itt is érezhető. Megkapó a regény eszmei magassága és bősége. Az egész történet a nemes eszméknek magaslati tiszta légkörében játszódik. A sok, az életnek csak a szennyét, nyomorúságát hömpölygető, „mélységeit“ ábrázoló „realista" regény után jólesik lelkünket a könyv üde, tiszta levegőjében megfüröszteni. Székelyudvarhely. Tóth Béla. Gallay-Gaibel Sándor : Mécses az erdőn. Csinos kiállítású, kedves kis könyv Gallay-Gaibel Sándor verskötete; mindössze 72 lap, a hetvenkét lapon 54 vers : néhánya hosszabb, javarészük rövidebb, egyik-másik alig több egy halk és lenge sóhajnál : Az Isten szeme vagyok: oly fényes és meleg. Velem lát, s velem láttok ti is, emberek — írja a Napról ; míg a gyufa ezt mondja magáról: Az életem egy lobbanás, egy röpke láng és semmi más. — Ég-e ? -— csak ennyit kérdek. S vége. A halk hang s a verselés kecses és előkelő könnyedsége a kötet valamennyi versére jellemző. A költő a csend rajongója: Az élet dobját ha vered, üres zajt lelsz a zaj megett, — csak csendben szép, lármátlamit megfutni köröd, szótlanul.
