Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Külföldi lapszemle
70 Külföldi lapszemle. Keletkezésük szülőokát a Bibliát detronizálni akaró XIX.. századi pozitivizmusra bekövetkezett reakcióban lehet és kell keresni és megtalálni. E hitvallásos iskolák bármelyikénél is hiába keresnők a világnézeti alapok pontos körülírását, elméleti rendszerezését. A filozófiához való viszonyuk kezdettől azonos volt azzal az állásfoglalással, ami a protestáns dogmatikusokra jellemző a filozófiához való viszonyukban. A protestáns gimnáziumok épúgy nem ismernek végleges, kötelező filozófiai irányzatot, ahogy nem ismernek ilyet maguk a protestáns egyházak sem. Mindegyikben csupán a valóság magyarázására szolgáló emberi kísérletet látnak. Tanáraikat sohasem választják vagy értékelik a merev dogmatizmus szempontjából. Következik ez abból az állásfoglalásból, amely elsősorban az evangéliumi életnyilvánulásokat keresi és értékeli, s csak másodsorban a dogmatikai foi’mulákat. A hitvallásos nevelést az különbözteti meg minden mástól, hogy számára a nevelés célját nem az ember határozza meg, hanem az Isten tűzi ki. Az Űri imádság első kérése foglalja össze a hitvallásos nevelés számára a nevelés célját. Az antropocentrikus nevelési eszményektől eltérően — amelyek szerint a vallás is csak eszköze az emberi élet elmélyülésének és felemelkedésének —- a Biblia az Isten dicsőségét hangsúlyozza az emberi élet céljaként. Fölvetődhetik az a kérdés, hogy ha a Biblia a „glória Dei“-t állítja az élet központjába, alkalmas-e nevelési alapként a „humánum“ szolgálatára? Az elmélyedő vizsgálódás nyilvánvalóvá teszi : annál jobban jár az ember, minél inkább magáévá teszi a Biblia gondolatvilágát. Amilyen mértékben vágyakozunk nem a saját „Én“-ünk kiteljesedése (Ján. 5 : 41—44., Mt. 16 : 25), hanem az Isten dolgai után (Mt. 16 : 23) olyan mértékben tapasztaljuk meg önmagunkban az élet megnyilatkozását. Szenvedhetne-e kárt az ember azért, mert a Biblia csak a Teremtővel való életközösségben látja az életet? (Ám. 5 : 6.) Ahogy a fizikus előtt a vasreszelődarabkák összevisszasága szabályos geometriai alakzattá rendeződik a mágnes hatására, úgy rendeződik az ösztönök és az akaratot mozgató vágyak zűrzavara tudatos személyes életté, ha hatni kezd az élő Istenhez odakapcsoló hit. Ez a hit kiküszöböli azt a két zavaró tényezőt, amely károsan befolyásolja személyes életfejlődésünket: az emberi ideál jelentőségének túlbecsülését és az egyéni alkotóképesség bálványozását. A nagy emberekben csak az az igazán maradandóan jelentős, amit Istentől ajándékba kaptak. Akinek nincs Isten-hite, hajlandó arra, hogy életének célját és mértékét önmagában találja meg. Aki ezt „szellemi arisztőkráciá“-nak nevezi, elfelejti, hogy önállósága csak a kúszó növényéhez hasonló, amely valami nála magasabb dolog hiányában önmaga köré csavarodik, s éppen azért sohase jut túl önmagán. A Biblia kijelentése Istenről véget vet a saját „Én“-ünk körül való elégedett forgásnak. Isten országára vonatkozó kötelezésével közösségbe kapcsol, amelynek központja a „summum bonum“, minden érték egyetlen forrása. A Biblia az embert s az emberi életet a maga egészében, testi-szellemi valóságában szemléli. Ezért úgy á materiális szükségletekkel nem számoló spiritualizmusnak, mint a szellemi-lelki értékeket semmibevevő vitaiizmusnak korrektívuma. Ezért nincs felségesebb és produktívabb dolog a világon, mint az Igének való engedelmeskedés, mert a „gloria Dei“ jelenti az ember számára a kiteljesedést. A protestáns gimnáziumok létesítése óta eltelt évtizedekben a szellem- történeti szituáció egészen megváltozott. Oda lett a fejlődésbe vetett bizakodó hit. Az a lázas sietés, amellyel Európa önmaga elpusztításának szörnyű munkáját szervezi, a derűlátó hangulat helyébe azt a sötét sejtést hozta, hogy az európai kultúra egy menthetetlenül a mélybe sodró örvény forgatagába került. Elnémult az eredendő bűn felett való gúnyolódás, amelyet még néhány évvel ezelőtt egy világhírű svájci tudós a tudományos kutatás természetes eredményének minősített. Az embernek úgy kell látnia magát Isten nélkül, ahogy Pestalozzi látta : „elveszett, elvetemül teremtmény“-nek. A Biblia alapján álló gimnázium vallásos feladata túlnyomórészben
