Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 3. szám - Dr. Szabó Magda: A modern latin-oktatás problematikája
Dr. Szabó Magda: .4 modern latin-oktatás problematikája. 53 2. Módszertani iiictjoldűsok. Lélektan vatjy Inyika? Lélektan vagy logika? Hányszor felmerülő probléma ez, hányszor kerül komoly ellentétbe egymással, s hányszor veszti színét a módszeres egység e kérdés megoldatlansága miatt. A modern pedagógia régen eloszlatta a téves hitet: egyes tárgyak a logika, egyesek pedig a lélektan eszközeinek segítségével vihetők közelebb a gyermek leikéhez, hiszen nyilvánvaló, hogy az érzelem és képzelet bevonása nélkül époly sikertelen lesz a tanító munka, mintha végső fokon a logika rendszerező, tisztázó, feldolgozó segítségét hagyjuk használatlanul. Mégis, szokásos egyes tárgyakat tiszta logikai, másokat tiszta lélektani jellegűnek tekinteni. így hangsúlyozták igen gyakran azt, hogy a latinnak mint a tiszta logika tudományának van elsőrendű szerepe a középiskolában. A latin logika segítségével irányítja a gyermek fejlődő gondolkozását s ezzel segíti elő, hogy későbben más tárgyakban is egyszerűbb, tisztulta!)!) képzeteket alkosson. Kétségtelen, hogy a megbonthatatlan egységet, szigorú törvény- szerűséget alkotó latin nagy mértékben hozzá is járul ahhoz, hogy az alakuló gyermeki lelket a nagy, állandó törvényszerűségek észrevételére figyelmeztesse — új nyelvek tanulásában a gyermek a latin nyelvtan segítségével már kialakult nyelvi alapra épít, s az újonnan tanult nyelvi jelenségeket a régiekhez tudja kapcsolni — a latint azonban csak a logika tudományának, s csak logikai eszközökkel megközelíthetőnek mondani elhamarkodott állítás. A latin nem segéd- tudomány, nem csak új tudományos területek elengedhetetlen alapja, más nyelvek tanulásának módszeres eszköze: a latin különálló világ, a humángimnázium egyik középponti tárgya, jellemnevelő, lélekirányító, izlésformáló — szuverén. S bár tanításának módszerében a logika tagadhatatlanul nagyjelentőségű, hiszen a képzetek rendszerezése és a tanult eredmények megvilágítása, az eddigi eredmények közé való végső bekapcsolása elképzelhetetlen nélküle, a cél teljes elérése érdekében mégsem hiányozhatik a tárgynak állandó élménnyé tétele, a lelki átélések sorozatos előidézése : egyszóval a lélektan. A megfelelő lélektani légkör megteremtése minden osztályban, tehát mind grammatikai, mind irodalmi fokon egyaránt fontos. A tiszta grammatikai fokon azért, mert az anyag még nem auktorolvasás, csak a reprodukált latin élet, s a nagy nyelvtani anyag állandó közlése az órát nehézkessé, fárasztóvá teheti, ha nincs meg a megfelelő lélektani keret, amelybe a módszeres egységeket be lehet állítani. Leánytanulók latin tanításának elengedhetetlen módszertani követelménye ez, hiszen a leánygyermeket, természeténél fogva, inkább érzelmei irányítják, nem pedig a konkrétum, következéskép mindent megtanul, amit sajátos gondolkozásmódja lelki átélésnek érez. Hogy tehát a grammatikai fok száraz anyaga színt kapjon, a tanárra vár a feladat, hogy a tiszta logikát igénylő, nyelvtani munkáltatás során a tanulók lelkét és képzeletét is bekapcsolja a munkába. Még elengedhetetlenebb ez az irodalmi fokon ötödik osztálytól az érettségiig, ahol erdeti latin szövegből tárul fel a klasszikus világ. Mit ér, ha a tanuló tisztában van az antik katonai rangfokozatokkal vagy a táborállítás módjával, s közben tanár és diák egyaránt szem elől téveszti a klasszikus lelket, mely évezres távolából is egyforma a miénkkel,
