Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 2. szám - Csanády Sándor: Küzdelem az érdemi osztályzásért
Csanádi) Sándor : Küzdelem az érdemi osztályzásért. 33 Nem ok nélkül vázoltam a magyar irodalomtörténetírás e négy nagyérdemű úttörőjének munkásságát. Ma nemcsak a politikában és a társadalmi életben, hanem a tudományban s így még az irodalom- tudományban is nagyon érvényesül a faj biológiai felfogás. Tanulmányok, cikkek, bírálatok, sőt összefoglaló művek is sokat feszegetik az asszimiláció kérdését, s nem egyszer bántó hangon tárgyalják az ú. n. asszimilánsok térfoglalását közéletünkben, irodalmunkban és művészetünkben. El akarják hitetni a könnyen befolyásolható közvéleménnyel, hogy csak az ú. n. „törzsökös“ vagy „mélymagyarok“ lehetnek hivatva a magyar életben vezetőszerepre, mert az ő magyarságuk ösztönös és tudatalatti, évezredes ázsiai örökség. Ez a felfogás a másod- vagy harmadrendű hazafiak osztályába sorozza az ű. n. asszimilánsokat, akiknek éppen ezért nem lehet sem a köz-, sem az irodalmi és művészeti élet élvonalában helyük. Nem akarok perbe szállni ezzel a magyarság egyetemét bomlasztó felfogással, esak arra akarok rámutatni, hogy ha az ú. n. mélymagyarságot követelő elmélet érvényesülne, akkor sok más jelesünk mellett Petőfi Sándor, Benczúr Gyula és Melich János is érdemetlenül foglalná el azt a helyet a magyar költészetben, illetőleg festészetben és nyelvtudományban, amely nemcsak a magyar, hanem a nemzetközi közvélemény szerint is méltán megilleti őket. Ha mértékadó volna ez a mélymagyarsági elmélet, akkor a hazai evangélikusság is egészen háttérbe szorulna, Jiiszen nagy része németből vagy tótból lett magyarrá, azonban meri-e valaki tagadni, hogy nemzeti érzésben, a közösségért való áldozatos munkában, s ha kell, a hazáért való önfeláldozásban is mögötte marad a törzsökös és mélymagyaroknak? Czvittinger, Wallaszky, Rotarides és Bél Mátyás mennyi önmegtagadás árán, mily szívós kitartással dolgozva vetette meg egyik legnemzetibb tudományunknak, az irodalomtörténetírásnak alapját, pedig Czvittinger német, Wallaszky és Bél Mátyás tót származású volt, s egyedül Roteridesben tudna kimutatni a vérelemzés magyar vérsejteket. Kisebb tehát az érdemük ezeknek a tudósoknak, mint ha Ázsiából jöttek volna őseik? A magyar élet szolgálatában, a haza, nemzet és nép iránti kötelesség vállalásában és teljesítésében nincs különbség törzsökös, mélymagyar és asszimilált magyar közt, a vérelemzőknek pedig nagy költőnk, Reményik Sándor szavaival válaszolunk : „A vér semmi, a lélek : minden!“ Sopron. Dr. Ruhmann Jenő. Küzdelem az érdemi osztályzásért. I. Körülbelül két évtizede, hogy állandó hullámverés dobálja az iskolát. Hol a pedagógiai, hol meg a didaktikai kérdések kerülnek előtérbe, de a várt eredmény egyre késik. Nem lehet jobb eredményre hivatkoznunk tanulmányi tekintetben, de nem érkezett meg a tanulók
