Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 9. szám - Szász Béla: Az irodalmi olvasottság kérdése a középiskolában

Szász Béla: Az irodalmi olvasottság kérdése a középiskolában 1{>1

hányadát ismerheti meg ez alatt az idő alatt, de az iskola szakavatott vezetése folytán meglátja a korok ízlésirányait, eszményeit, az érző és gondolkodó embert, a cselekvő ember típusait, lelke szétnyílik az élmények befogadására, átélt és elképzelt élmények gazdagítják lelkét. A nagy elhatározások előtt álló ember-palánta sok hatást tud befogadni, elraktározni, az örök emberi értékek, élmények: vallásos, hazafias, szerelmi, szociális stb. élmény lelke gazdag tárházává lesz. A későbbi káros hatások sem tudják megingatni hitét, erkölcsisége alapjait.

Nincsen olyan tantárgy a tantárgyak sorában, mely olyan nagy, szinte forradalmi változásnak volna alávetve, mint a magyar irodalom. Szembetűnően mutatja e tényt az a sok-sok bírálat, dicséret és kifogás* mely folyóirataink hasábjain napvilágot látott. Ha őszinték akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy hihetetlen nehézségekkel küzdünk a magyar tanítása kapcsán. Én azonban mégis helyeslem mindezek ellenére az új tanterv alapvető elgondolását, hogy t. i. lehetővé akarja tenni az irodalmi olvasottságot, az irodalmi műre fekteti a súlyt, nem az irodalomtörténetre. Az irodalmi művek keltette élményeket hangsúlyozza, melyek a fiatal lélek lelkiségének fejlesztői. Éppen azért az új tantervvel kapcsolatos kérdéseket az irodalmi olvasottság szemszögéből nézném. Ebből a szemszögből nézve orvosolnám az orvoslásra váró feladatokat. Talán így sok nehézség magától eltűnne.

Az irodalmi műveket nem elég csak olvasnia a diáknak, hanem be is kell arról számolnia. Éppen ezért két tényezővel állunk szemben : az irodalmi olvasottság kérdése, másik a fogalmazás elsajátítása, a fogalmazás ügye.

Nézzük- az előbbit. Hogyan érhetjük el, hogy tanítványaink • elegendő irodalmi olvasottsággal rendelkezzenek?

A régi rendszer irodalomtörténetet kívánt, a tanár élvezetes, formás beszédben előadta a tárgyalásra kerülő költő, író élettörténetét, felsorolta műveit, bírálatot mondott róluk. A következő órán a tanuló megtanulva a tankönyv idevonatkozó részét, a tanár magyarázatából részleteket fűzve mondotta fel leckéjét. Élményről természetesen nem beszélhettünk, mert a kérdéses író, költő munkáját a tanuló nem is olvasta. Az érettségin is megelégedett a bizottság a tankönyv előadásával, néhány munka elolvasásával. Ma az irodalmi élményt tartjuk a legfontosabbnak. Csak így gondolhatunk arra, hogy az irodalmi mű tanítványaink lelkére hatott, lelkiségét gazdagította. Tehát ma nem nélkülözhetjük az otthoni olvasást. Ezt segítette elő a múltban is az úgynevezett kötelező olvasmány. A református iskoláink részére az Egyetemes Konvent ki is adta a kötelező olvasmányok jegyzékét. Általában nem tartom helyénvalónak a kötelező olvasmányok pontos előírását. Az alsó három osztályban nem írnám elő, s nem is venném számba. Legföllebb rászoktatnám az olvasásra. Lehetne ugyan havonta egy-egy órát beiktatni a magyar órák közül, melyen olvasmányaikról beszélget-