Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 7. szám - Megjegyzések
162 ' Megjegyzések. vágó sekélyes munkása legyen a hömpölygő áradatnak, hanem keménykezű, józanfejű, és biztos ítéleti! kormányosa. Ne adja el magát fillérekért még akkor sem, ha látszatra ez mentené meg' az életét. Ne licitálja túl olcsójánosként a társát, és azután nem a munkája által, hanem a másiknak lebecsülésével írja meg a saját útilevelét is. A testnevelő önképzését jelenti az állandó mozgáskeresés. Ha a hegedű- művész naponta órákat, zenél, a más-szakos a tárgya szellemi mélységein nap mint nap végigsuhan, úgy a testnevelő sem lehet lassú mozgású, ellaposodott, görbe háttal járó, állandóan a füstös kávéházban ülő egészséges életre nevelő. Bizonyítani kell saját életével a rendszeres mozgás tüneményes erejét. Láttatni kell az egészséges élet testi és lelki hatását. Keresse meg az évszakok lehető mozgásait, találja meg életkorának a gyakorlatait, mert csak így marad józan és valódi szemlélete a dolgokról. A mozgás öröme, a kiegyensúlyozott élet necsak úgy jelentkezzék életében a múlt idők ködein át, mint az Újvilágba költözött lelkében a hunyorgató honvágy. Lássák ott őt, ahol a mozgás az egészséges életet jelenti. Lássák uszodában, hegyoldalon hátizsákkal, vívásban, vagy síléccel a lábán. Éreznie kell fiatalságától fogva a mozgások lehetőségeit, örömeit, hatásait. A mozgás által megtapasztalt dolgok nemcsak egészséget, de meggazdagodást is jelentenek. A testnevelés óriási anyagának színes mozaikja csak úgy tartható meg gyönyörködtető színeiben, ha ennek az összes lapjait egyenként, sorban, mindennap körülvizsgáljuk. Testtel és lélekkel megtapasztaljuk. Hogyne halványodnának el e színek a vakító sötétségben, hogyne vesznének a körvonalak a semmiségbe a megbénító tétlenségben vagy létért való robotban. Képzeljük el a testnevelés összes ágazatát, képzeljük eí a millió és millió egyén összefonódott szövevényét; ki tud ebben eligazodni, ha a valamikor széles horizontok mindig szűkebb távlatok lesznek. Hogy lehet rokonságban lenni a játékok felszabadító sokaságával, mint lehet barátságban lenni a szabadtéri sportok ezer ága-bogával, ha ezekkel évekig nem találkozunk. Egyébként az önképzés elűzött lidérce bosszúálló istenként vissza-vissza jár hozzánk, és lángpaliosú istenként az unalom és a közöny ostorával ver bennünket végig. Az önképzés gondolata tehát nem végtelen távlatú ábrándvilág, hanem az életnek és a kenyér után futó hivatásnak egyszerű megszínezése. Az önképzés ügye, a lélek kívánsága, az idő kérdése szorosan egymástól függő tényezők. Tekintsünk most el ettől a megvilágított igazságtól, és más oldalról nézzünk a dolgok szeme közé. Mit vállaljon a test- nevelési tanár és mennyit vállaljon? Milyen munkakörök késztetik állandó gondolkodásra? Hogy ossza be okosan, megszégvenülés nélkül az idejét. Az én felfogásom az, hogyha egy testnevelő tanár saját intézetének 18—24 óráját becsületesen ellátja, s ehhez még hozzávesszük szintén saját intézetünk munkáit : sportkör, versenyzőnevelés, játék stb., akkor ez a munka teljesen leköti egy ember testi és szellemi erejét. Még ez esetben van idő az önképzésre! Fárasztó munka ugyan, de okosan elosztva a lélek nem alszik el a világosság előtt. 24 óra esetén napi négy rendes óra esik és általában minden második nap délutánja. Hát nem elég ez?! Bátran kérdezem azt, hogy miféle munka az olyan, melyből naponta reggel 8-tól 1-ig, délután újból 3—4 óra hosszait lehet végezni. Lehet-e az ilyen munka oly komoly értékű, mint amilyennek lenni kellene. Az az érzésem, hogy a sokat markolás és a keveset szorítás elve itt csúcseredményben tündököl. Gondolkozhatunk azon, hogy a testnevelés mikor közelíti meg a lényegét, ha sok munkát kevés sikerrel végeztünk, vagy ha a normális munkával indítjuk útnak az általános magyar ifjúságot. Ha intézetünk egész seregét komoly eredménnyel indítanók útra, mennyivel kevesebb erőfeszítés kellene a társadalmi sport megvalósítására. Állítom azt, hogy a rengeteg óravállalással nem segítünk annyit az általános testnevelés kátyúba jutott szekerén, mintha erőnk okos és józan beosztásával, mérsékelt munkavállalással ott lenne intenzív sportszemlélet, egészséges szellem, ahova alapszerződésünk köt. Mi legyen azokkal a helyekkel, amit most mi töltünk be? Ennek a megoldása nem a mi feladatunk. A ma testnevelő tanár-gárdája a maximális erőfeszítés mellett sem tudja még 50%-ban sem megoldani a testnevelés égető
