Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 7. szám - Dévai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban

Dévai Jenő: Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban. 149

Nyelvtanítás leegyszerűsített nyelvvel középiskoláinkban.

Nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk.

Senki sem vonhatja kétségbe e latin mondásnak örökérvényű- ségét. Hogy azonban teljesen igaza legyen, szükséges, hogy az iskola, ha nem is minden vonatkozásban és nem is minden tantárgya révén, de legalább egy-két tantárgyán keresztül egy egész életre kiható gyakorlati alapot is nyújtson. Különösen a szülők kifogásolják, hogy a'középiskola nem az életre készíti elő az ifjúságot. Ebben az általános panaszban a legtöbbször szóvá tett konkrétum az, hogy a középiskolából kikerült ifjúság nagyon gyengén, gyakorlati szempontból szinte számba se vehető módon tudja a középiskolában tanult világnyelveket. Az, hogy a többi elmeélesítő és a logikai gondolkodást elősegítő vagy éppen adathalmazokat nyújtó tantárgy tudása is veszendőbe megy az évek múlásával, nem esik annyira kifogás alá, mint az élő, világnyelvek elfelejtése, illetőleg azoknak oly csekély mértékben való elsajátítása, hogy százalékban kifejezve, még csak nem is nevezhető a beléjük fektetett tanítási és tanulási energia tisztes kamatjának sem. Ha igaz az a mondás: „Ahány nyelvet tudsz, annyi ember vagy“, akkor egy nemzet is annyival többet ér tudásban és ezen keresztül tekintélyben, ahány nyelvet tudnak fiai. Az pedig egyáltalán nem közömbös sem a: egyéni műveltség, sem pedig a köz-, azaz a nemzeti műveltség szempontjából, hogy egy nemzet fiai és leányai hány nyelvet sajátítanak el jól és maradandóan abban a korban, amikor csak egy kötelességük van : a tanulás! És főleg nem közömbös ez egy kis nemzet jövője és boldogulása szempontjából.

Nyelvtanításunk eredménye kétségtelenül gyenge. Vájjon hol lehet a hiba? A tanulóifjúságban? A tanárban? Vagy a tananyagban?

Ha a tanulóifjúságot tesszük kritika tárgyává, meg kell állapítanunk, hogy lelkiismereti és magaviseleti színvonala, valamint tanulási készsége alaposan süllyedt. Magyarázhatjuk a jelen háború mérgező, idegesítő és figyelem-elvonó hatásával, mely már jóval a háború kitörése előtt éreztette magát. De beleszól ebbe a túlterhelés súlyos tényezője is. Tragikus paradoxon, hogy sohasem szaporodtak el a tantárgyak és bővült a kötelező ismeretanyag ily ijesztő és emészthetetlen mértékben, mint amióta tudatossá nem vált a túlterhelés veszedelme, és megkezdték a harcot ellene. Csak éppen az a forum nem nyújtott kézzelfogható és hathatós segítséget, amely- egyedül lett volna képes a túlterhelés áradatának gátat vetni és visszaszorítani a magából kikelt tananyagfolyamot eredeti medrébe. A fenti okokon kívül van még egy figyelmen kívül nem hagyható és a tanuló- ifjúságot nyelv tanulásában súlyosan hátráltató tényező : a VII. és VIII. osztályok érettségi tantárgyainak le nem tagadható nyomása; tehát éppen abban a két évben, amikor az V. és VI. osztályok nyelv