Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Hazai irodalom
142 Hazai irodalom. teológiája normatív alapján álló értékelés eredője szabja meg. Ez a két szempont ad korán új színt polemikus írásainak (Jelszavak revíziója). Ezek irányítják tekintetét a magyar reformáció elhanyagolt. teológiatörténetének területére. Ezek vezetik a racionalizmussal és liberalizmussal átitatott „kálvinista“ történetírás illúzióinak és féligazságainak a szenvedélyes revideálásában (A protestantizmus és vallásszabadság, Magyarság és kálvinizmus), a protestantizmus—liberalizmus—destrukció, reformáció—szabadságmozgalom, kálvinizmus—magyarság és hozzájuk hasonló erőltetett egyenleteknek a ki bikájában.Ezek késztetik egyházalkotmányunk kényes kérdéseinek bátor boncolására. (A bodrogkeresziúri konvent történelmi mérlege, Presbiteri rendszerű-e a magyar református egyház?) A kálvini teológia teocentrikus alapján állva jelöli ki a reformáció egyházának a fajhoz, nemzethez, kultúrához való helyes viszonyát. (261. I., Szabó Dezső és a magyar kálvinizmus, A magyar protestantizmus útjai.) A kálvini teológia nem teszi az ellentéteket élező és feszítő neokálvinista türelmetlenség és felekezetieskedés (285. 1.) képviselőjévé. A „belső protestáns felekezeti ellentétek fölé emelkedés“ harcosa (126. i.). „A magyar protestantizmus egysége" c. felolvasása éppen a közös protestáns vállalkozások számára ad állandóan szem előtt tartandó szempontokat. A középkori kereszcyénség és a mai katolicizmus értékelésében az evangéliumi ökumenicitás magas szempontjait képviseli a nélkül, hogy a reformáció örökségét elpazarolná. Elég ennek igazolására elolvasni a kötetből csak két tanulmányt: „Ágoston, a teológus“ ; „Eucharistia". Lélek szerint idézi „István király" c. előadása végén a híres jelszót. : „In necessarus unitas, in dubiis libertás, in omnibus autein charitas." Egy könyvismertetés kereteit töltené ki csak a címek megadása, messze túllépné a tárgyalt témák és tények, érintett kérdések felsorolása, tanulmánnyá bővítené a teológiai és történetírói jellemvonások szemléltetése. Ezért bővebb ismertetés helyett a vaskos kötet alapos megismerését ajánljuk minden protestáns tanár számára. Debrecen. Pókos Ferenc. Deáki Sándor: Irodalomtudomány, irodalomtanítás. Budapest, 1943. Szent István Társulat kiadása 342 o. 7 40 P. Magyar szerzetes-tanár írását olvastam a minap, aki úgy érzi, hogy a magyar irodalom tanításával kapcsolatban „majd mindenik mű tárgyalásakor hitvallásra kényszerülünk" mi, magyar szakos tanárok valamennyien. Az egész írásból kihangzó lélek a magyar irodalom „csak szeretni ne szűnjék meg" jegyében álló istápolását mutatja, s ebben magyar és katolikus tud maradni. Mélyre hat ez a lélek, mert van értelmi műveltsége, érzelmi meglátása és megítélése, kitartó akarati törekvése a szép, igaz és jó megvalósítására. A könyv irodalomtudományi részének nagy olvasottsággal való megírása szembeszökő. E részben feleletet kapunk minden olyan kérdésre, amely középiskolai gyakorlatunkban felmerül, ha néhol nem abban az elválasztó részletezésben, amelyben szeretnők látni: pl. a költői mű tartalmának ábrázolási, kifejezési és jelentési részekre való tagolása esetén nem csúszhatott volna be az a tévedés, hogy a mű végső meghatározója a költői lélek, amikor ez a tartalom a jelentési része csupán, egyken azonban kétségtelenül a tárgy és a korízlés mellett a legdöntőbb meghatározó tényező. A dráma •tárgya sem a történet, hanem az erkölcsre törekvő lélek emberábrázolása a sorsadta mezőben kemény feszüléssel. Az analízis mibenléte : a magyar lélek évszázadokon át való megnyilvánulásának, mint állandónak a keresése, ily értelmű megfogalmazását nem találjuk a magyar irodalmi elemzés kapcsán. Ugyancsak az újraalkotás egyes fázisainak figyelmen kívül hagyásával íródott meg az a módszertani eljárás, hogy a mű tárgyalását az élményalappal kezdem, amikor az a tartalmi megismerés végső része kell legyen, mert a tanuló elő.t ismeretlen s nekem pedig az ismertből kell elindulnom az ismeretlen felé. A magyarságismereti rész sok hasznos útmutatást nyújt. Az írói arcképek
