Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 6. szám - Dr. Kun Sándor: Vitéz dr. Bessenyei Lajos, az első tanár-főispán
Dr. Kun Sándor: Vitéz dr. Bessenyei Lajos, a: első tanár-főispán. 121 Vitéz dr. Bessenyei Lajos, az első tanár-főispán. Boldog örömmel hozzuk a Protestáns Tanügyi Szemle olvasótáborának tudomására, hogy a Kormányzó Ür Őfőméltósága a belügyminiszter előterjesztésére vitéz dr. Bessenyei Lajos nv. tankerületi királyi főigazgatót, az Országos Református Tanáregyesület elnökét Debrecen sz. kir. város főispánjává nevezte ki. Nemcsak az ő számára jelent megtiszteltetést, hogy a jobboldali világnézet diadalra jutásakor több évtizedes egyenesvonalú, töretlen, becsületes közéleti munkásságát a legfelső elhatározás méltányolta, és e munkásság kijegecesedett időtálló értékeit a mai sorsdöntő, súlyos viszonyok között igénybe óhajtja venni, hanem az egész magyar oktatói rendet, közelebbről a protestáns tanárságot is megbecsültetés és kitüntetés érte ezzel a főispáni kinevezéssel. Hiszen az első tanár-főispán immár negyven éve küzd a tanári pálya különböző állomáshelyein az oktatói kar erkölcsi és anyagi érdekeiért szóban és írásban, s a Protestáns Tanügyi Szemle hasábjain megjelent nagyszámú mélyreható tanügyi- politikai cikkével, eszméltetö pedagógiai tanulmányaival mint a református tanárság vezéralakja valóban építőerejű és termékeny nemzetnevelői működést fejtett ki. Boldogok vagyunk tehát, hogy a kialakuló új világban a belügyi kormányzat közülünk való tanügyi embert is alkalmasnak és méltónak ítél ilyen magas és felelős közjogi tisztség betöltésére. A főispáni beiktatás a mostani időknek megfelelően minden külsőségtől mentes, de belsőleg annál ünnepélyesebb és meghatóan komoly keretek között folyt le május hó 2-án Debrecen ősi városházának közgyűlési termében. Felelősségtudattól és izzó magyarságtól áthatott remek székfoglaló beszédének tanári lélekkel megfogalmazott néhány lebilincselő részlete nevelői erejénél fogva idekívánkozik lapunk hasábjaira. A praedestinatiót hívő alázatos református keresztyén lélek szerénysége és öntudata szólal meg mindjárt bevezető szavaiban : „Istenbe vetett hittel foglalom el Debrecen sz. kir. város főispáni tisztségét. Hosszú közéleti pályámon soha semmiféle állás után sem törekedtem, a felkínálkozást nem ismertem, és soha semilyen formában sem gyakoroltam, ellenben ha az isteni eleve elrendelés odaállított valami helyre, engedelmesen és alázatosan vállaltam a szolgálatot. így történt ez a jelen esetben is. Éppen ezért hiszem és vallom, hogyha az égi Gondviselés életem alkonyán, szinte a halál árnyékában, a mai rendkívül súlyos külső és belső viszonyok között ideparancsolt, akkor kegyelmével és irgalmával megsegít a hivatal ellátásában, fogyatékos és gyarló testi és lelki erőmet istápolgatja,
