Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 5. szám - Megyjegyzések
118 Megjegyzések. beszédet fojtogató, borzasztó, húzó-nyujtó-éneklő hanglejtéshez, az idegenes hangsúlyozáshoz, ami 1939-ben már Kodály Zoltánt is szólásra ingerelte. Különösen a budapesti és a környező iskolákban terjed ez a „lipótvárosinak“ jelzett, felkapott szóvégű, magyartalan, nyafogó beszédmodor, de már hallható némelyik vidéki városban is. Ez ellen kíméletlenül küzdenünk kell! Kényesen ügyelünk a modern idegen nyelvek, sőt a latin hangsúlyo* zására és hanglejtésére is (pedig a latinnál már csak az olvasás, a cél, nem a beszéd), grammofont, linguaphoriet.r ádiót állítunk az idegen nyelvek hajszálpontos megtaníttatásának szolgálatába. Ez helyes is. De talán legalább annyira fontos lenne arra törekednünk, hogy anyanyelvűnket, ha mgr nem is szépen, de helyesen írassuk és beszéltessük! Isten őrizzen különben is nagy hibánktól, az idegenmajmolástól, de meg kell állapítanunk, hogy messze-messze vagyunk akár a római rhetor- iskolák nyelvművelő tevékenységétől, akár a franciák nvelvszeretetétől és stílustanításától. A nyelvvédelem egész Európában, minden művelt népnél folyik, mindé - nütt jelentős iskola-és nemzetpolitikai feladat. Igen értékes lépés volt nálunk is a felsőosztályos magyar nyelvkönyvek bevezetése az iskolákba. De ne elégedjünk meg csak ezzel. Alkalomadtán olvassunk fel részleteket Arany, Kosztolányi, Simonyi, Pintér, Dengl, Rábel, Halász, Balassa nyelvvédő munkáiból, és beszéljük még ezeket minél gyakrabban tanítványainkkal. Járassák a felső osztályosok minél többen a Magyarosan c. folyóiratot, és annak egy-egy kijelölt cikkéről számoljanak be az osztály előtt. Jelöljünk ki a jó magyar nyelvérzékű, helyesen beszélő tanítványaink közül két-három nyelvőrt. Ezek gyűjtsék össze — személytelenül ■— az osztályban akár a tanárok, akár a diákok szájáról elhangzott hibákat, és egy- vagy kéthetenként magyar nyelvi óra keretében számoljanak be ezekről. Az osztály maga keresse meg a helyes formákat, a felmerüli kérdéseket tanári vezetés mellett fejtsék ki és vitassák meg. Ezt a munkát örömmel és nagy kedvvel végzik a tanulók, és megfelelően lelkes irányítás mellett igen szép eredményt is terem. így időnként jól edzett csapatokat bocsáthatunk szárnyra, akik lelkes harcosaivá válnak nyelvünk és magyarságunk ügyének kinn az életben is. Hiszen non scholae, séd vitae — docemus ! * Az Általános Utasítások „Hazafias nevelés“ c. fejezetében egy rövid szakasz megszívlelendő szavakat ír a nyelvvédelemről. Itt olvashatjuk: „Egészséges nép vigyáz nemzeti nyelvének tisztaságára. . . mert meg van győződve arról, hogy a nyelvnek elrontott alakja előbb-utóbb visszahatással van a nyelvben megnyilatkozó lélekre is.“ Válságos időkben minden nép a múlt értékeihez fordul, azokból merít erőt a jövőhöz. Apáink tiszta nyelvének megőrzése és védelme megtartó erőt jelent számunkra ma is. Bizonyítja ezt a Trianonban elszakított testvéreink sorsa is, akikhez Reményik Sándor intézett bajtársi figyelmeztetést r Ma vigyázzatok jól, mikor beszéltek, És áhítattal ejtsétek a szót : A nyelv ma nektek végső menedéktek ! Figyelmeztetés és parancs ez minden idők minden magyarjának! Pestszentlőrinc. I)r. Tóth József-
