Protestáns Tanügyi Szemle, 1944
1944 / 4. szám - Belföldi lapszemle
Belföldi lapszemle. 93 tanár csupán kérdésekkel irányítja, összefoglalja az eseményeket. Az óra ilyen módon közvetlen beszélgetéssé alakul. A tanár arra is ügyel, hogy a megbeszélés a tizennégyéves gyermekek érdeklődési körének megfeleljen. így tudjuk meg pl., hogy Gőring” marsall, aki a NSDAP emlékezetes napján megsebesült, a Führer határozott parancsára menekült annakidején Ausztriába, és vérmérgezés következtében ismételten mesterséges hízókúrát kellett tartania. Innen származik kövérsége, amelyet gyakran tréfásan, sőt gúnyosan emlegetnek. Óra végén rövid vezérszavakkal egy kis füzetben is megörökítik a növendékek a tanultakat. Ezeken a politikai órákon kerül megbeszélésre a NSDAP története után (IV. évf.) a párt világnézete (V. évf.), az egyes államok politikai törekvései (VI. évf.), Hitler Mein Kampf-ja (VII. évf.) és Rosenberg Mythus des. 20. Jahrhunderts műve (VIII. évf.). * Ez a néhány pillanatfelvétel az elmúlt évben készült a nagy légitámadások előtt. Hogy újabb tapasztalatok szerzésére lesz-e még alkalom — mint annyi más —, ä jövő titka. Sopron, 1944. Dr. BenIcű László. BELFÖLDI LAPSZEMLE Magyar Középiskola. Október (10.). Megyer József : Népi írók az iskolában. Igen időszerű kérdéssel foglalkozik : mi legyen az iskola eljárása az új iránnyal szemben? Ez minden magyar tanárnak problémája, mely megoldásra vár. A népi írók is tudják, hogy a halhatatlanság felé az út egy kissé mégis az iskolán keresztül vezet. Az Ady-esetre gondolva a magyar tanárság már két évtizede maga viszi az élő irodalmat az iskolába, s nem várja a hivatalos intézkedést. A ma irodalmát a népi írók nélkül tárgyalni nem lehet. Itt az eligazítás és a bírálat, értékelés a mi feladatunk, nem felfedezésük, mert hiszen az már megtörtént. A köztudatban kialakult, kit lehet közéjük sorolni, sorukat Móricz és Szabó Dezső nyitja meg. Ezután sorba veszi a népi írókat, s röviden jellemzi őket és értékeli is. Végül megállapítja, hogy jelentős ma ez irodalmi irányzat, de mikor kitágítják az írók az öntudatot, a parasztság szeretetére nevelnek, tizedelik is sorainkat, mert magyar és magyar között válogatnak. Tévedésük, hogy azt hiszik, minden időszerűt ők mondottak ki. Nélkülözhetetlenek ők, de várjuk azokat, „akik klasszikusai lesznek ennek az irányzatnak : az igazságnak, tárgyilagosságnak alázatosabb szolgái. Addig rajtuk okulunk, de mindig hibázni fog az a magyar tanár, aki leegyszerűsítve a dolgokat, úgy állítja őket tanítványai elé, mint magyar prófétákat, látókat, Zrínyi, Kölcsey, Széchenyi utódait“. Minél kevesebb megkötöttséget kér ez irány képviselőinek tárgyalásában. November (11.). Madarász István : A család, az iskola és a templom a katolikus nevelés szolgálatában. A családi nevelés fontosságának jellemzése után kimondja, hogy az iskolai nevelésnek harmonikusan együtt kell haladnia a családival. Mindkettőt aranyfonálként át kell szőnie a vallásos nevelésnek, a templomnak. S ha ezt a katolikus nevelésről mondja, éppen úgy alkalmazzuk mi a protestánsban is. — December (12.). Borbély Kamill: A középiskolai mennyiségtan mint megmaradó lelki tartalom. Felveti a kérdést, mi marad meg az életre e tárgy tanítási anyaga nyomán. Kombináló készségre, fejlődő intelligenciára, lelki koncentrációra vezet, szabatos fogalmazásra szoktat; a művelt ember szereti mindennek az okát látni, kevésbbé hiszékeny, mint a műveletlen, problémaoldás a mennyiségtan tipikus jellemzője. De ha külső tudását el is veszti úgyszólván teljesen a tanuló, mikor az életbe kilép, e tárgy
