Protestáns Tanügyi Szemle, 1944

1944 / 4. szám - Megjegyzések

Megjegyzések.

91

szeletkékre rajzolják a tanulók. (íme a totális takarékosság egy példája.) A felrajzolt levélmintákból önállóan új kombinációkat terveznek. A másodi kosok színes ceruzával, a felsősök vízfestékkel ki is színezik a rajzokat. (Utóbbi! már nagyobb papíron.)

*

Egyik fiúgimnáziumnak már a folyosáján éktelen zenebona hallatszik. Első osztályos növendékek fújják rendületlenül a hatalmas réztrombitákal, s rángatják kegyetlenül a jobbsorsra érdemes nyirettyűket. Egy angyali türelmű és vasidegzetű zenepedagógus próbál némi harmóniát teremteni a bábeli hangzavarban. Valóban, egy kis jóakarattal ritmust és összhangot lehet felfedezni a kezdetleges kis indulóban, melyet az ifjú muzsikusok, mint bemutató darabot játszanak.

De ezek a nebulók a VI. osztályban már három szólamban énekelnek kottából új dallamokat (persze népdalokat), s nagy ambícióval és elég szép sikerrel gyakorolják a „jódlizás“ sajátos énekmódját. Az udvarias tanár magyar dallamokon gyakoroltatja velük a moll és dur hangnemek közti különbséget.

*

Egyik polgári iskola negyedik osztálya nagy várakozással és még nagyobb diákörömmel vonul fel a rajzterembe. Erdkunde helyett zeneművészen óra lesz. Egy kiváló művész vonósnégyes együttes Haydn egyik szonátáját adja elő. Az első hegedűs aki azelőtt mint zenetanár igen szép eredményeket ért el — rövid, egyszerű előadásban ismerteti a vonósnégyes lényegét. I’ár szót szól Haydnról^ megemlékezik patrónusáról: a magyar F.sterházyról is. Felhívja a figyelmet az egyes részek lényeges motívumaira, a zene hangulat- kifejező nyelvére, s a komoly muzsikát valóban élvezettel és figyelemmel hallgatják a nem kimondottan zeneértő kamaszok.

Ilyen iskolalátogató művészegyüttes egész csomó működik szerte a Birodalomban. Sorra látogatják a közép- és középfokú iskolákat, s a felsőbb osztályokban bevezetik a növendékeket a klasszikus zene élvezetébe. Pár hónaponként kerül sor egy-egy iskolára, s az egyszerűbb népdaloktól és népdal- feldolgozásoktól kezdve műsorra kerülnek a német zene klasszikus mesterei és mesterművei.

Bizonyosan nem véletlen, hogy a mai német életben és különösen ma, a háború ötödik évében, a művészet hatalmas arányú felkarolásával találkozunk minden téren, így az iskolában is. Különösképpen a német klasszikus művészet mestereinek és mesterműveinek új életre keltésében valósággal új művészeti renaissaneeról lehetne beszélni.

A pillanatnyi helyzetben ezt érthetővé és indokolttá teszi két tényező, mint egy fiatal festőművész kifejtette. Az egyik az „inter anna silent musae“ lényének felismerése. A másik az a törekvés, hogy érvényre jussanak a német művészetnek éppen sajátosan német alkotásai és jellemvonásai (és csakis ezek jussanak érvényre), amelyek a zsidó szellemi irányítás alatt álló libera- Iista korszakban egyáltalán nem, vagy csak meghamisítva kerültek a közönség elé. Nem lepődhetünk meg azon, hogy a remekművek interpretálása ma is csak kritikával történhet : die Pflege der Klassiker in der Gegenwart isl nun aber gerade deswegen eine Aufgabe, die nur mit grösstem Bedacht und nur von denjenigen im Sinne des Neuaufbaus der deutschen Kultur gelöst werden kann, bei denen sich die Ehrfurcht vor dem Werk mit der aus nationalsozialistischem Wollen genährten Erkenntnis von den Erfordernissen der deutschen Gegenwart verbindet. Von entscheidender Wichtigkeit für den Wert im Rahmen des kulturellen Aufbaus einer nationalsozialistischen Kunst- und Kulturpflege ist zunächst die Auswahl der Werke. Nicht jedes klassische Drama, um das beispielhafteste Gebiet des Dramas wieder zu wählen, isl für den Zweck eines lebendigen Theaters der Gegenwart geeignet. Auch die Klassiker haben ihre Zeitbedingtheit. (Stang, Walter : Grundlagen nationalsozialistischer Kulturpflege. Berlin, 1935. 4t». I.)

*