Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 4. szám - Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tanári fizetés
74 Vitéz dr. Bessenyei Lajos: Tanári fizetés. nem történt meg.. . Ez a szinte fatális állapot csak a legnagyobbfokú elkeseredést váltja ki lelkűnkből. Évekig kértük azt, hogy az egyenlő kvalifikáció elvének alapján a bírákkal egyenlő elbánásban részesítsenek minket. Nem tudtuk elérni.“ Nemsokára ezután a Berinkeykormánynak mennie kellett, és jött a kommunizmus, úgyhogy a tanári státusrendezés nemcsak elhalasztódott, hanem el is maradt. A kommunizmus bukása után 1919 őszén Haller István miniszter végre elintézte a régóta várva-várt státusrendezést, amelynek lényege a harmadolás : a tanárság 10%-a a VI., 30—30%-a pedig a VII., VIII., IX. fiz. o.-ba került.1 De ennek az egész rendezésnek súlyos fogyatkozásai voltak. A legbántóbbaz,hogy a többi tisztviselőosztályhoz képest az előléptetésben tíz évvel elmaradtunk. Kifejti ezt világosan és megcáfolhatatlanul dr. Acsay István, aki többek közt ezeket írja : ,,De a helyett, hogy nálunk emelték volna az előléptetések százalékát, a többi hasonló képesítésű tisztviselőkkel szemben ismét erősen visszaszorítottak, mert az 1918. év őszén meg nem csinált és az 1919. év őszén rosszul megcsinált státusrendezésnél oly csekély előléptetési százalékot állapított meg az illetékes hatóság, hogy annyi sok évi várakozás és mellőzés után igazán kiábrándító volt, annál is inkább, minthogy míg közülünk sokan még a mai napig sem részesültek semmiféle előléptetésben, addig a többi hasonló képesítésű tisztviselőtársaink közt egyesek két fizetési fokot is ugrottak egyszerre.“2 Alig történik tehát meg a státusrendezés, mindjárt megindul,, helyesebben : folytatódik tovább a küzdelem a semmiképpen sem orvosolt sérelmek miatt. Igen hosszadalmas volna ennek a harcnak egyes mozzanatait részletesen tárgyalni: egyik memorandum készül a másik után, közgyűlések és választmányi gyűlések vitatják állandóan az ügyet, a főváros és vidék egyaránt mozgolódik. Az adatok megolvashatók az OKTE Közlönyének 1921-től 1927-ig terjedő évfolyamaiban.3 Mindössze egy mozzanatot kívánok kiemelni: 1925 november 21-én az OKTÉ választmánya gyűlést tartott Budapesten, amelyen Debrecenből Jakucs István és én vettünk részt, és ezen ajánlottuk először a gyűlés figyelmébe a harmadolás helyett a seniumos rendszert (Közlöny, 1925 dec. sz. 155—162. 1.). Ekkor még hiába, de aztán mind több és több híve akadt javaslatunknak, sőt 1926;ban már az OKTE vezetősége is erre az álláspontra helyezkedett. Úgyhogy végre ez alapon megtörtént az új rendezés, és Édes Jenő főtitkár jelenthette: ,,...így zárult le az évtizedek óta folyó státusrendezési küzdelem abban az átcsoportosításban, amely a közép-1 OKTE Közlöny 1920 ápr. 1. sz. 23—25. 1. : ,,Státusrendezés.“ 2 OKTE Közlöny 1920 okt. 1. sz. Dr. Acsay István : ,,Különleges tanári sérelmek“ c. cikke ; ez a részlet a 35. lapról való. 3 1921. 39. 1. : Bászel előadása ; 48—50. 1. : küldöttség ; 1922. 19—21. 1. Valent cikke ; 1923. 33—36. 1. Szőts Gyula cikke ; 1924. 78., 79., 112.1. jegyzőkönyvek ; 1925 márc. számban dr. Nagy P. már a ,,tanárhiányról“ ír ; 1925. 141. 1. memorandum; 155—162., 236., 272., 340. 1.; 1926. 99., 105—122., 132—136. lapok stb. stb.
