Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Dr. Otrokocsi Nagy Gábor: Nemzetnevelés és középiskola
68 Dr. Olrokocsi Nagy Gábor : Nemzetnevelés és középiskola. tikai kérdéseket beszél-e meg, ha mindkét esetben ugyanaz a célja, hogy t. i. örök értékek megismeréséhez és megbecsüléséhez vezesse el az ifjúságot : végeredményben egyremegy. Épígy a külső lehetőségek és . a tanár egyéni belátása határozza meg azt is, hogy hol (osztályteremben, a tanár lakásán, egy internátusi szobában vagy séta keretében), mikor (a délutáni órákban vagy a vasárnapi templom után) és milyen időközökben (hetenként vagy kéthetenként) tartják az összejöveteleket. Azt talán hangsúlyozni is felesleges, hogy nem külön tanórákról, az ifjúságnak nem külön felrendeléséről van itt szó : az ilyenfajta nevelő-beszélgetéseknek csupán akkor van értelmük, ha a tanár el tudja találni a közvetlen baráti vagy atyai hangot, de mégis úgv, hogy a bizalmaskodás, a pajtáskodás hangja ki legyen zárva. A legnehezebb kérdés az összejöveteleken résztvevő tanulók • kiválasztása. Kijelölésről szó sem lehet, pusztán a tanulók önkéntes jelentkezése lehet az irányadó. Nagy nehézséget jelent azonban így is, hogy sokan, akikben valójában nincs meg az érdeklődés, vagy nem értik meg a tanár jószándékát, „stréberségi“ lehetőséget látnak a tanár felhívásában. Fontos feladata tehát a tanárnak, hogy ne csak mondja, hanem bizonyítsa is be az illető osztály egésze előtt, hogy nem szereti kevésbbé az összejövetelekre el nem járó növendékeit, mint azokat, akik ott szorgalmasan megjelennek. A fentiekből nyilvánvaló lehet, hogy nem egyéni elgondolásról, ..eredeti ötlet“-ről van itt szó. Mindig voltak és vannak is tanárok — és épp a tanít- > ványaiktól legjobban szeretett és a társadalom által is leginkább megbecsült tanárok ezek —, akik meg tudták találni a módját, hogy akár egészen függetlenül az iskolai munkától, akár pedig a cserkészet, levente-vezetés vagy valamelyik önképzőköri szakosztály munkájával kapcsolatban ilyen egyéni munkával járuljanak hozzá az iskolai nevelés eredményének a fokozásához. Régebben csak fényűzés-számba ment az ilyesmi, ma azonban szinte kötelességnek mondható : „háborús különmunka“. Kötelesség, de csak belső parancs- 4 ' nak való engedelmesség. Mert e sorok írójának véleménye szerint azonnal el- 1 vesztené eredeti jelentőségét és komoly nevelő hatását a nevelésnek ez a formája, amelyik pillanatban akár rendeleti úton tennék kötelezővé, akár pedig igazgatói ajánlásra végezné valaki. Mert egyik legnagyobb értéke és nevelői hatása éppen abban rejlik, hogy a tanulóifjúság meglátja, hogy tanára a magánéletben, az iskolai munkától függetlenül is lelkesedik azokért az eszmékért és értékekért, melyeket a tanórákon — nem egy tanuló téves megítélése Szerint csupán kötelességből — hirdet. Ha oktalan sötétlátásnak bizonyulna mindaz, amit középiskolai tanulóifjúságunk értéktudatának megingásáról, műveltségünk felületessé válásának veszélyéről, a mai középiskolai nevelés nehézségeiről mondtunk, akkor sem érezzük feleslegesnek e sorokat. A szirénáknak a veszély bekövetkezése előtt kell megszólalniuk. Azokhoz az értékekhez, melyeket protestáns nevelésünk, református és evangélikus tanárságunk a nemzetnevelés terén a múltban is jelentett, csak akkor tudunk hűségesek maradni, ha megértjük a kor szavát, és már előre felkészülünk egyik legdrágább kincsünknek, a magyar művelődés szintjének a megőrzésére, sőt emelésére. Debrecen. Dr. Otrokocsi Nagy Gábor»
