Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 3. szám - Papp Ferenc: Egy felsőházi beszéd lapszélére

Papp Ferenc : Egy felsőházi beszéd lupszélére.

63

lett és ezek illusztrálására az egész tananyagot részletes tanítási tervezetekben és vázlatokban dolgozzák fel. Tehát a vezérkönyvek csak didaktikai és metodikai feldolgozását jelentik a tanítási anyagnak. A tanár tárgyi tudását ezekből nem bővíthetné, azt a többet, mint amennyit a diák tankönyvében megtalál, nem adhatják, csupán azt, amit és a hogyan meg kell tanulni.

A vezérkönyveknek egyébként megvan a maguk veszedelme : inechanizálhatják a tanítást, adott formában rövidítik meg, megmerevít hetik a felügyelet szempontjait is, gátolják a tanár egyénisége kifejlődését vagy elsziirkíthetik.

Az új középiskolai törvénnyel kapcsolatban (1934: XI. te.) kiadott Általános Utasítások és Részletes Utasítások pedagógiai vonatkozásban igen kiváló alkotások, nevelési, didaktikai és metodikai tekintetben bőséges tájékoztatást és irányítást adnak. Szakszerű iskolafelügyelet, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium és tankerületi főigazgatóság által rendezett tanfolyamok, értekezletek hathatós tényezői a didaktikai színvonal emelkedésének.

Vezérkönyvre tehát a középiskolában általában nincs szükség, csak abban az esetben foroghat fenn középiskolában ily vezérkönyv szüksége, ha egy-egv tantárgy tanításában, tananyagában és módszerében egészen új rend, a régivel ellenkező módszeres eljárás lép életbe, ha a Tanterv és Utasítás széles kereteket ad, amely kereteknek megtöltése a tanárra vár.

Ez az eset áll fenn a gimnáziumban és leánygimnáziumban a magyar nyelv és irodalom tanítására vonatkozásban. A Tanterv és Utasítás szerint a magyar nyelv és irodalom tanításának tárgyi és formális célkitűzése annyira eltérő az előző tantervek és utasítások magyar nyelvi célkitűzéseitől, hogy a tanárt teljesen új feladatok elé állítják, amelyekre egyetemi tanulmányai idején sem nyert előkészítést.

A magyar nyelv és irodalomból tehát tanácsos volna ilyen vezérkönyv kiadása. E vezérkönyveknek azonban nem sablonokat kellene adni, mint általában adnak a vezérkönyvnek, hanem gondolatkeltők lennének, iránytjelölők, elmélyedésre ösztönzők.

•A beszédnek a vezérkönyvekre vonatkozó része inkább a narratív tárgyakra vonatkozhatott, így elsősorban a történelemre. De itt sem érnénk célt a vezérkönyvvel. A tanárnak kádból kell meríteni a tanítványainak szánt pohárnyi ismeretet. Különösökben áll ez a megállapítás a történelem tanítására. A történelem tanárának a tankönyvnél sokkal bővebb feldolgozásokat, monográfiákat, a fontosabb kútfőket, forrásokat ismernie és használnia kell az órára való előkészületre, ha dolgát jól akarja végezni. Sokkal célravezetőbb lenne a történelmi vezérkönyvnél egy forrásszemelvényeket tartalmazó történelmi olvasókönyv, melyből a tanár nemcsak otthon okulhatna, hanem ez alkalmas lenne arra is, hogy belőle a tanár szemléltető részeket olvasson fel a tanórákon is, sőt kezébe is adja a tanulónak.