Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Papp Ferenc: Egy felsőházi beszéd lapszélére
56 Papp Ferenc: Kgij felsőházi beszéd lapszélére. a beszéd tartalmából. A pedagógiai folyóiratok, a tanáregyesületek hivatalos lapjai szintén csak egész kivételesen emlékeznek meg egyegy beszédről, főképpen azokról, amelyek a magyar tanárság legfájóbb kérdését: javadalmazását tárgyalják. A magyar iskola munkásainak, közoktatásunknak, nemzeti művelődésünknek igen fontos érdeke, hogy a magyar tanárság tudomást szerezzen arról, mi hát a véleménye az iskola munkájáról a magyar országgyűlés tagjainak, hiszen e véleményekből érlelődik a döntés a magyar iskola, a magyar közművelődés mindennapi és létfontosságú kérdéseiben. Kívánatos tehát, hogy pedagógiai folyóirataink, különösen tanáregyesületeink hivatalos folyóiratai a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetési tárgyalásával, a tárgyaláson elhangzott beszédekkel is foglalkozzanak. Ez a kívánalom egyenesen követelmény akkor, ha az elhangzott beszéd megállapításai nem tényszerűek, vagy legalább is megigazításra szorulnak. A Protestáns Tanügyi Szemlét e kívánalom és követelmény indította arra, hogy Voinovich Géza felsőházi tagnak 1942. december 17-én az országgyűlés felsőházában a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése tárgyalása során tartott beszédével foglalkozzék. E beszédében Voinovich Géza felsőházi tag a többek között a következőket mondotta : ,,A középiskolákban régen az volt a szokás, hogy ha egy kiváló budapesti egyetemi tanár írt egy könyvet, abból a vidéki iskolák tanárai a maguk és barátaik iskolái számára tíz más kis könyvet szabtak ki, és így a tanulóifjúság másodkézből vette, elrontva azt a bizonyos első tankönyvet. Gróf Klebelsberg Kunó ezen igyekezett segíteni. Egvideig volt is foganatja, kevesbítette a tankönyvek számát minden szakban, de most már megint módnélkül burjánoznak ezek a tankönyvek, pedig ilyen értelemben vett egységes tankönyvre annál nagyobb szükség volna, mert hiszen az állami életben — kivált a belügyminiszter urat felhatalmazó legutóbbi rendelet után — rendkívül gyakori a hivatalnokok áthelyezése. Az a jeles tanuló fiú pedig, aki az egyik város iskolájában jól tanult, a másikban egyszerre egészen új feladatok előtt áll, egyszerűen a tankönyv másvolta miatt. A középiskolai tankönyvekre is az a megjegyzésem, hogy nem elég érdekesek ahhoz, hogy érdeklődést keltsenek az ifjúságban, és rendkívül bővek, a tanár legalább a felét kénytelen minden tankönyvből kihagyni az év folyamán, mert hiszen azt még csak komolyan végigolvasni is lehetetlen, amilyen kis könyvtárat kell ma egy gimnáziumi tanulónak az év elején beszereznie. Ez a sok felesleges nyomtatvány nagyon megdrágítja a szülőknek az iskoláztatást, pedig éppen ennek az osztálynak úgyis elég gondja van a pénzbeliekben. A kevesebb tankönyv és kevesebb tantárgy jól megtanulása, azt hiszem, többet jelentene. A legműveltebb generáció Magyarországon az 1880-as évektől a világháborúig élt. Ezek kevés tankönyvön
