Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Református tanárok képviselete az egyház alkotmányában
54 Vitéz Dr. Ressenyei Lajos : Református tanárok az egyház alkotmányában. az volt, hogy a református tanárság képviseltetésére felterjesztendő kérelmünk egészben véve harmonizáljon tanítókartársainknak hasonló tárgyú munkálatával, melyet a „Tanítók Lapjá“-nak a 3. jegyzetben már említett száma részletesen tartalmaz. Egyébként kívánalmainkat ez alkalommal bővebben indokolni nem akarom, mivel az érvek immáron 40 esztendő óta közhelyekké váltak. Az eddig említett megelőző munkálatokban ez indokok fellelhetők, megolvashatók : ezekből sem elvenni, sem hozzájuk adni bármit is felesleges volna. Ez indokokat négy évtized patinája megcáfolhatatlanokká rögzítette. Mégis ideiktaiom az 1929. évi, már említett felterjesztés indokolásából (Protestáns Tanügyi Szemle, 1929. évf. 50. 1.) a következő sorokat : ,,E javasolt felemelés az egyházi és világi elem paritásos elvét az egyház kormányzatában semmiképpen sem rontja az egyházi elem rovására, mert a református tanár, ha ma már nem lelkészjellegű munkása is a maga egyházának, de hivatásánál és neveltetésénél fogva e formális képesítésén kívül megvan 'neki a maga belső egvházias érzülete, és így a tanárok nagyobb számú megjelenése egyházi hatóságaink különféle szervezetében inkább az egyházi elem kormányzati megerősödését fogja eredményezni. Lehetetlen azonkívül rá nem mutatni azon szomorú jelenségre, hogy egész egyházi életünknek, a magyar kálvinizmus lényegének ama fundamentális elve, hogy egyház és iskola egyetlen egész, az utóbbi évtizedekben kezd erősen megrendülni éppen azon egyházkormányzati irányzat következtében, mely a református tanárságot kívül hagyja az egyházi alkotmány sáncain. Ennek az eredményeképpen kisebb-nagyobb szakadékok támadtak már eddig is e két hatalmas pillért összekötő boltozat ívében, amiknek végzetessé és veszedelmessé fa julását csak úgy lehet megakadályozni és a bajt visszafejleszteni, ha a református tanárságot újra bevonjuk az egyházi munkába, és értékes erőinek szolgálatát igénybe vesszük romladozó magyar kálvinista Sionunk kitatarozásánál.“ Ha igazak voltak a sorok, melyeket Dóczi Imre elnök és dr. Papp Ferenc főjegyző írtak alá 1929-ben, akkor elmondhatjuk, hogy ma még fokozottabban igazak! Elkészített javaslataimat először ez év január 19-én egyesületünk központi igazgatósága, majd másnap a mi egyesületünk vezetősége a református tanítók egyesületének vezetőségével együttesen letárgyalta, és lényegtelen módosítások után végleges alakba öntötte. E megállapított forma a következő 2 A) Az I. törvénycikkhez. A 46. § első bekezdése végéhez folytatólagosan odatoldandó : „és az elemi iskolánál magasabb iskolák igazgatói, rendes vallástanárai hivatalból, s a tanárok közül intézetenként minden négy osztály után egy rendes tanár“.4 4 E javaslat elbírálásánál nem a debreceni hatalmas egyházközséget kell alapul venni, amelyben a középfokú iskolák nagy száma miatt jelentékeny számú tanárpresbiter lenne. A debreceni egyházközség különben is * * ■ • \
