Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 3. szám - Vitéz Dr. Bessenyei Lajos: Református tanárok képviselete az egyház alkotmányában
Vitéz Dr. Bessenyei Lajos : Református tanárok az egyház alkotmányában. 51 hogy így eredetiben halljuk és olvassuk elődeinknek ez ügyre vonatkozó megnyilatkozásait. Nagyon tanulságosak ezek még akkor is, ha merőben ellentétes álláspontra helyezkednek a tanárok és tanítók kívánalmaival szemben. A lényeg azonban az, hogy a négy évtizeddel ezelőtt felterjesztett részletes elaborátum kéréseiből alig valósult meg egy kis töredék, a nagy többségét elutasították. Mellőzve ügyünk más egyéb felszínen tartásának munkálatait, maradjunk egyesületünk hivatalos keretei közt, és itt, mint következő másodszori megmozdulást, felemlítem az 1928. évi május hó 30-án Budapesten tartott- közgyűlésének jegyzőkönyvéből a 12. szám a) pontjának 3. és i. kikezdését, melyek (ORTE évkönyve az 1927—28. tanévre, 19. és 50. 1.) így hangzanak : ,,Ugyancsak az előkészítőbizottság javaslatának törvénybeiktatását várta a református tanárság a bírói forum kérdésében. Fegyelmi ügyeinkben az iskolát, a tanári munkát, a tanári erényeket és hibákat legjobban ismerő s így legilletékesebb bírája, az iskola munkása, a tanár csak nagyon kivételesen bíráskodhatok : az egyházi bíróságokban csak nagy kivételként foglal tanár is helyet. Ez elszomorító, a református tanárság számbeli és szellemi súlyával nem arányos helyzetnek némileg ellensúlyozását láttuk az előkészítőbizottság azon javaslatában, hogy a tanárok elsőfokú fegyelmi bírósága az egyházkerületi bíróság legyen. A zsinat másképpen határozót!. Határozata, vezették legyen a törvényhozókat bármily tiszteletreméltó jogi szempontok és elvek is, a magyar református tanárságban nem kelthet megnyugvást. A negyedik budapesti országos zsinat I. ülésszaka, ' az ezen hozott törvények, több törvényhozónak a református tanügyet és ennek munkásait illető nyilatkozatai elővigyázatra intenek, számbeli és szellemi súlyunkkal, munkánk egyházi és nemzeti jelentőségével jelenlegi nem arányos helyzetünk pedig arra késztet, hogy panaszainkat a zsinat legközelebbi ülésszakán- feltárjuk, az egyházalkotmányban bennünket megillető szerepkörre jogos igényeinket bejelentsük. Közgyűlésünk megbízza a központi igazgatóságot, hogy e jogos igények biztosítása céljából az 1. te.-re vonatkozólag régebbi memorandumaink felhasználásával tervezetet készítsen, a tervezetet rendkívüli választmányi gyűlésen történő Ictárgvalás után terjessze az országos zsinat elé... “ Ez a felierjesztés el is készült 1929 február 8-án Dóczi Imre elnök és dr. Papp Ferenc főjegyző aláírásával, és illetékes helyre megküldelett. Teljes egészében megolvashatjuk a Protestáns Tanügyi Szemle 1929-i évfolyamának 19—52. lapján. E javaslatokkal — mondja a felterjesztés — ,,a tanítószemélyzetnek nem valamely különleges jogot, hanem egyházunk javára a tanszemélyzet állásának, hivatásának és súlyának megfelelő képviseltetést óhajtunk biztosítani“ (50. lap). Majd később az indokolásban (51. lap) ezt írja : ,,Ezért szükséges, hogy a református tanárság képviseletének jelenlegi aranya, ha nem is jelentékenyen, de a javasolt szerényebb keretek í*
