Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 2. szám - Dr. Bakos József: A magyar gyermek nevelésének és tanításának néhány időszerű problémája
36 Dr. Bakos József : A gyermek nevelésének időszerű pro blémája. az iskolába is. Szemléletes képekben gazdag nyelvük is ennek a gondolkodásmódnak és értelmi munkának a kivetítődése. A magyar tanítónak ezt nagyon jól kell tudnia, ha magyar értelemre szabott tanítást akar adni a falusi magyar gyermekeknek. De a magyar tanár is kell, hogy ilyen meggondolásokhoz is szabja középiskolai tanításának szellemét. (A módszer szóval csak visszaélnék itt!) 5. A tehetségmentő akcióval gimnáziumba került gyermekekkel kapcsolatban a tapasztalat is igazat ad ennek a megállapításnak: a falusi tehetséges gyermek értelmi élete lassúbb érésű, vicinális-tempójú, nincs meg benne az urbánok mutatós, de tartalmatlan fürgesége. (V. ö. Csorba Zoltán : Tehetségkiválasztás.) A falusi tehetséges gyermek értelmi élete mélyebb, teljesen önmagát adja, gondolkodásában sem tud színészkedni, kézzelfoghatóan reális. Reális fogalmakká dolgozik, erre a tanár is ügyeljen „magyarázataiban“, legalább is eleinte. íme, mennyi szempontra kellene ügyelnie a magyar tanárnak. De menjünk csak tovább! 6. Már Apáczai a „különbféle elmékhez való alkalmazkodást“ követelte a nevelésben. Ez nemcsak egyéni alkalmazkodást jelent, hanem jelenti a magunk szempontjából azt, hogy a magyar gyermekre szabjuk nevelésünket, azaz magyar módon neveljünk és tanítsunk! A tapasztalatok szerint, ennek a magyar módon való tanításnak legfontosabb kérdése a Miért! A magyar gyermek is szeret a dolgok háta megé is nézni, és csak azt tanulja szívesen, amiben gyakran feladhatja ezt a kérdést: Miért? Olvassuk csak el ilyen szempontból Arany János Bolond Istók-ját. Talán ez az egy alkotás fejezi ki költői eszközökkel a “legjobban a magyar nevelés lényegét. Sok olyan nevelői és tanítási igazságot tartalmaz, amely a mai korszerű magyar nevelésre is áll. Itt is, mint általában a magyar nevelésnek igen eszményi az „anyaga“, a komoly érzelmű, józan értelmű magyar gyermek. Az iskolát lehet szeretni, vagy unni. A komoly “magyar gyermek, ha magyar módra tanítunk neki, sohasem unhat bele, mert amit a magyar jcszántáb I csíné], nem i nja meg, legyen olyan tehát a nevelésünk, hogy a “magyar gyermek ,,jnszántából“ dolgozzon velünk! Akkor nekigyürkőzik, csinál mindent szíwellélekkel, szinte öröm nézni óráimon az ilyen típusú magyar gyermekeimet. Akar, mindig akar, de ha úgy érzi, hogy itt valami nem eléggé világos előtte, megáll, tépelődik, s ha nem vesszük ezt észre, vagy nem számolunk ezzel a tulajdonságával, talán elmarad az új ismeretekben, amíg csak saját magától rá nun jön problémájának nyitjára. Ez az oka legtöbbször annak a jelenségnek is, hogy a magyar gyermek nehezen indul, de ha már „rájött a tanulásra“, ahogyan egyik gyermekem mondta: „rájött, hogyan kell pl. a latint tanulnia“, akkor megindul és csodálatos eredményeket mutat fel. A magyar nevelő azt a „rájövést“ segítse elő. Tüntesse el a tanulásban a feladott „Miértekre“ előjövő akadályokat is. Egyik elsős gyermekemnek pl. szinte lelkiismereti ügye volt a magyar és latin birtokviszony ügye. Azt a kérdést is kicsikartam tőle, amivel láttam, hogy birkózik. A kérdése ez volt: Melyiknek van igaza? A latin birtokviszonynak vagy a magyarnak? íme, a magyar gyermek, ha gondolkozik, nem vesz semmit sem csak úgy magától tudomásul, s ez így' van rendjén, de erről a magyar tanár se feledkezzen meg soha. Jól jegyezzük meg Arany sorait is: „Étvágy is több, mint betöltheti, Hagyján az éhség ! a test földi szolga : Leikét dicsőség vágya kergeti. Mindig valami olyanért sóvárog, Mit nem tanítanak a tudós tanárok.“ (Bolond Istók: II. 21.) Ez az alaptulajdonsága valóban a magyar gyermek érdeklődésének. Vigyázzunk, a tanulásban, az érdeklődésében is mértékre kell nevelnünk a magyar
