Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 2. szám - Dr. Zimmermann Ágoston: A természettudományok tanításáról

26

Dr. Zimmermann Ágoston : A természettudományok tanításáról.

micus, a homo technicus, a homo faber használhatja azokat, hanem az általános műveltségnek is egyik jelentős tényezőjét és alkotórészét képezik, erkölcsi és nevelő értékük van, a látókört lényegesen bővítik, az emberi kultúra haladását szolgálják. Ha a természettudományok a természet törvényeit exakt formába foglalni törekednek, és e mellett azokat konkrét gyakorlati alkalmazásban is értékesíteni, hasznosítani igyekeznek, ez még nem jelenti azt, hogy az emberi élet értékeit csupán az anyagi hasznosság szempontjából ítélnék meg. Hogy materiális, anyagi javak mellett az immateriális, szellemi javak értékeit a természettudományokkal foglalkozók is megbecsülik, arra vonatkozólag legyen szabad a Királyi Magyar Természettudományi Társulat folyó évi közgyűlésén a ,,Természettudomány és vallásos hit“ címen tartott elnöki megnyitó beszédemben fogír 1- takra utalni.

Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter a természet-, orvos-, műszaki és mezőgazdaságtudományi kongresszus eredményeképpen alakította meg az Országos Természettudomángi Tanácsot az elméleti és alkalmazott természettudományok fejlesztésére. Mint e Tanácsnak elnöke, de eg3rik legnagyobb és legrégibb magyar kulturális egyesületnek, a százéves Királyi Magyar Térmészetludományi Társulatnak és ennek egyetemes szakosztályának is elnöke, rpely társulat a hazai természettudományos művelődés képviselője és immár egy évszázadon felül elismert szószólója, 13,000-et meghaladó taglétszámával méltán jelentős kultúrtényező, kötelességemnek tartom, hogy a következő közérdekű, a magyar kultúra és civilizáció, az általános és nemzeti művelődés nézőpontjából, valamint — és nem utolsó sorban —a honvédelem nézőpontjából is nem csekély jelentőségű kérdésben e helyen, a nagyobb nyilvánosság, az ország színe előtt is szót emeljek.

Ez a természettudományok középiskolai oktatásának kérdése, melyről már volt szerencsém négy év előtt, 1938. évi április 7-én tartott felsőházi ülésen a gyakorlati irányú középiskolákról benyújtott törvényjavaslat tárgyalásakor felszólalni. Ezóta még rosszabbodott a helyzet, mert a folyó évi augusztus 11-én kelt 110,167. sz. vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendelet, mely a középiskolában a tanítási időt — nagyon helyesen — a tanulók túlterhelésének csökkentése céljából 8 órával leszállította, de e mellett 8 órával „Honvédelmi ismereteket“ állított be, a természettudományok eddig sem kielégítő óraszámából nem kevesebb, mint ötöt vett el, míg a 34 órás latinból csak egyet és a 27 órás mennyiségtanból egyet sem ; a nyelvi tárgyak^ heti 98 óraszáma nem változott, mert a magyar nyelvet egy órával emelték. Távol áll tőlünk, hogy a szellemtudományi ismeretek fontosságát aláértékeljük, még kevésbbé áll szándékunkban a szükséges honvédelmi ismeretek anyagának csökkentése, sőt éppen az utóbbiak érdekében kérjük a következőket megfontolás tárgyává tenni.

Akár a nemzetnevelő szempontot tekintjük, akár a formai