Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 12. szám - Egyházi és iskolai hírek
Egyházi és iskolai hírek 28ti csoportokkal találják magukat szemben a résztvevő tanárok, melyek bár szoros kapcsolatban vannak a tanári munkával és az iskolai élettel, eddig mégis kívül estek a résztvevők érdeklődésének gyújtópontján, vagy pedig nem adódott meg számukra a lehetőség, hogy a kérdéseket egymás között megbeszélhessék. A tanfolyam egyes előadásai tehát mindenekelőtt problémákat vetettek fel, érdeklődést keltettek a résztvevők többsége által eddig behatóan meg nem tárgyalt kérdések iránt. Hogy maga a tanfolyam és az egyes előadások céljuknak megfeleljenek, arról kiváló előadók, a debreceni egyetem professzorai, a debreceni református iskolák igazgatói és tanárai kezeskedtek. Az első két előadást két egymást követő délutánon dr. Péter Zoltán református kollégiumi igazgató tartotta ,,A lélektan modern fejlődése“ címmel. Előadása első részében a lélektan három irányát, a filozófiai, természettudományi és a szellemtudományi lélektant ismertette. Rámutatott arra, hogy a modern pszichológia szakított a szételemző módszerrel, s a lélek egészben való látását veszi alapul. Kutatja a tudatos és ösztönös megnyilvánulásokat, a lélek és a szellemi élet kapcsolatait, s azt vallja, hogy minden lelki jelenségben tevékeny, kezdeményezésre, a külső hatásokból választásra képes eleven létezőként bontakozik ki a lélek lényege. Előadása második felében arról szólott, hogy miképpen viszonylik a modern lélektan a nevelés igényeihez. A nevelői lélekismerés legfőbb jellemvonásaként az egész lélek állandó szemmeltartását és a megértő léleklátást emelte ki. Hangsúlyozta, hogy a nevelőnek minden reábízott gyermeki lelket önálló becsű és önmagában értékes valóságnak kell tekintenie. Dr. Péter Zoltán tudományos felépítésű és minden gondolatában református szellemű előadásához kapcsolódott tárgy tekintetében Bartók J. Miklós református líceumi és tanítóképzőintézeti tanár sok új szempontot felvető előadása : „Didaktikai irányelvek az idegélettan tükrében.“ Az előadó annak a pedagógiai felfogásnak a tarthatatlanságát mutatta be, mely a gyakorlatiasság olcsó követelményét a formális képzéssel szemben előnyben részesíti. Az idegélettan lélektani vonatkozásainak beható ismertetése után fejtegetéseiből azt az eredményt szűrte le, hogy a fejlődő elmét a nevelőnek már korán hozzá kell szoktatnia a tudományos rendszer, a diszciplína fogalmához. Mint Bartók J. Miklós nagy elismeréssel fogadott előadása, általános érdekű volt Somorjai I.ászló református líceumi és tanítóképzőintézeti.tanár értékes felolvasása is. „Hogyan kapcsolódjék be a testnevelés az általános nevelési rendbe?“ című előadásában arra mutatott rá, hogy a középiskolai testnevelés az akarat fejlesztésével válik a formális képzés munkásává. Az előírt és tanított gyakorlatok elvégzéséhez nem kell különleges tehetség, de szükség van bizonyos külső gátló körülmények leküzdésére; ilyenek a szülői előítéletek, a testnevelés osztályzatának lebecsülése és a testnevelés alól való felmentések nagy száma. , Az előbbi pedagógiai vonatkozású előadások után új hangot jelentett az előadások sorában dr. Juhász Géza református leánygimnáziumi tanár előadása „A mai magyar irodalom“ címmel. A közösségi gondolat értékelésével új becsülethez jutott szintézis három foka, az individuális, kollektív és vallásos szintézis alapján rendszerezte napjaink magyar irodalmát. Főleg az új népies írók jelentőségét hangsúlyozta, s a modern magyar irodalom termékeinek a középiskolai tanításban kivívandó nagyobb szerepéért szállt síkra. Az egyéni meglátásokban és újszerű szempontokban gazdag előadást termékeny vita követte, melynek eredményeképpen az a felfogás szűrődött le, hogy a középiskolai irodalomtanításban nem csupán irodalmi, hanem pedagógiai szempontokat is érvényesíteni kell. Az irodalmi nevelés tárgykörébe illeszkedett be dr. Soós Béla egyetemi tanárnak „Az irodalom a református nevelés szolgálatában“ című előadása is. Két példán, Szabó Dezső „Az elsodort falu“ és Móricz Zsigmond „Fáklya“ című regényén mutatta be, milyennek kell a hívő és hitvalló református irodalomtanításnak lennie. Hangsúlyozta, hogy az egyház azt várja a maga iskoláitól, hogy azok munkásai Isten igéjétől áthatott egyéniségek legyenek,
