Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 12. szám - Ember Ernő: A harmincéves magyar cserkészet
Ember Ernő: .4 harmincéves magyar cserkeszei 2C>(> cserkészek és vezetők. Ez : a felekezeti jóviszonynak a saját hithűség feláldozása nélküli ápolása igen nagy erénye a magyar cserkészmozgalomnak, s ehhez járul még a cserkész-életformának a vallásos jellegű ifjúsági mozgalmak munkáját megtermékenyítő hatása. A „magyarabb magyarrá“ nevelés főcélja volt mindig a cserkészetnek, sez hatotta át egész munkáját. Sokat lehetne beszélni az e célra törő gyakorlati munka eredményeiről, s a továbbiakban még vissza is térünk rá, itt csak a cserkészetnek a magyar népdal, népi szokások és játékok terjesztése és megkedveltetése terén kifejtett tevékenységére utalunk. A cserkészet és az iskola kapcsolatai nagyon szorosak, hiszen a magyar cserkészek zöme mindig a középiskolás ifjúság soraiból került ki, s a vezetők többsége mindig tanár és tanító volt. Igen érdekes azoknak a kérdéseknek a vizsgálata, hogy mit kapott az iskola a cserkészettől, miben tévedett a cserkészet és miben tévedett az iskola? Az iskola a cserkészettől új fiú-típust kapott, melynek felelősségérzete és kötelességtudala jóval elevenebb volt, mint az egykorú ifjúságé általában, világnézete pedig határozottan keresztyén és nemzeti irányú, melynek alapján öntudatosan törekedett értékesebb emberré és hívebb magyarrá válni társainál. Ezenkívül a cserkészet közvetlenebbé, emberibbé tette a tanár és tanítvány közötti viszonyt, és jótékony hatással volt az idők folyamán a fiatal tanárnemzedék nevelésére is. Viszont tévedett a magyar cserkészet abban, hogy elsősorban az úgyis elvszerű nevelésben részesülő iskolás ifjúsággal foglalkozott, s hogy céltudatosan és erőteljesen nem törekedett a maga újszerű pedagógiai elveit és eszközeit az iskolai nevelésben érvényesíteni. Ugyancsak az iskola is tévedett abban, hogy a cserkészet jól bevált nevelési rendszerét nem igyekezett nagyobb mértékben átvenni, sőt — különösen régebben — egyenesen idegenkedett a cserkészettől, attól félt, hogy a cserkészet elvonja az ifjúságot a tanulástól, s nem gondoskodott és gondoskodik kellőképpen arról, hogy minden iskola tanári karában megfelelő cserkészvezetők legyenek. A cserkészet és az iskola viszonyában jelentős és helyes irány ú fejlődés állapítható meg a lefolyt harminc év alatt, de még mindig szorosabb együttműködésre volna szükség mindkét intézmény közös célja, a minél értékesebb magyar embér nevelése érdekében. A cserkészet és az egy-ember viszonyában a legfontosabb momentum az, hogy a cserkészt a mozgalomhoz nem köti más, mint a maga akarata és saját jószántából letett fogadalma. Ezenkívül igen fontos az, hogy a cserkészfiú az őrsben, a csapatban és különösen a táborban a maga külön világában él, melynek megvannak a maga törvényei, szokásai, s amelyben a felnőttek csak annyiban vehetnek részt, amennyiben maguk is vállalják ennek a külön világnak a kereteit, tehát igyekeznek a fiúkhoz alkalmazkodni, s nem gyámkodással és korholó szavakkal, hanem példaadással irányítják a fiúk életét. Az így, szinte észrevehetetlen irányítással, a saját erőfeszítésük árán megszerzett egyéni értékeket aztán magukkal viszik az egykori cserkészfiúk felnőtt-életükbe is, és saját vallomásaik szerint az mindig erőtartalékot jelent számukra. A cserkészet és a közösség viszonyát a szolgálat szelleme jellemzi. Amint szolgálni akar a cserkészet az egyháznak vallásos
