Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Belföldi lapszemle
Hel földi lapszemle 259 eljátszása és elmondása képezte ; a harmadik órában teljesen friss anyagot dolgoztak fel. A leírásból is, úgy vélem, hibátlanabb lefolyásúnak látszik az első kettő, pontosan, szépen ki is lehetne őket dolgozni papiroson, és mint olvasmány is gyönyörűséget nyújtanának a hozzáértőnek a harmadik órát papírra vetni csak nagy vonásokban lehet, mert mindig az adott helyzet szülte a részletmunkát, és gyönyörűséget csak maga az átélés adhat. Az első kettő mintha a „kirakodó“ vásárra készen állt volna, míg a harmadik maga volt a műhelymunka. Kétségtelen, hogy mind a három óra annyi szép ötlet megszületésével kérkedett, olyan rátermettséget mutatott a tanításban, valamint a nevelésben (pl. az ének nevelő hatása ; a civakodás, versengés, irígykedés megvilágítása ; anyanyelvűnk gazdagságának, szépségének megóvása és megszerettetése minden fölösleges kiszélesítés nélkül, magából a tárgyból természetesen fakadóan), hogy mind a három mintatanítás. Ha az első óra felépítését jobban szemügyre vesszük, azt látjuk, hogy az a keret, amelyben az anyag kifejlődött, olyan részeket tartalmaz, amelyek az osztály tantárgyainak legtöbbjét beleszőlte a munkába. Igen könnyen elképzelhető, hogy egy elemi iskolai vizsgát ehhez a kerethez hasonlóval igen sikeresen, elevenen, változatosan, érdekesen, kereken és formásán lehetne végigvezetni, és így minden tantárgyból kaphatnánk ízelítőt másfél, két óra leforgása alatt. Sikeresebb megoldás volna, mint az általános eljárás, amely tantárgyak szerint halad, és néha sután, unalmasan, verejtékezve igyekszik lerázni magáról az egész vizsgát. De vájjon lehetséges-e ilyesmi középfokú iskolában? Nem kívánom a kérdést most részletesen fejtegetni, mindössze felhívom rá a figyelmet. Valószínű, hogy közös megbeszéléssel igen ügyes és érdekes keretet vagy kereteket lehetne megalkotni minden egyes osztály anyagán belül. Az osztályban tanító tanárok valamennyien jelen volnának és felváltva vennének részt a körülbelül 3—4 óráig tartó munkában. Ünnepélyes színezetet nyerne így az összefoglalás, és még ünnepélyesebbé, bensőségesebbé válna, ha a növendékek szülői is jelen volnának. Kger. Leinle Rezső. BELFÖLDI LAPSZEMLE Országos Középiskolai Tanáregyesületi Közlöny. 1943 július (11.) Alszeghy Zsolt és v. Fraknóy József előadását közli a magyar irodalmi oktatásról a gimn. IV- V VI. osztályában, mely a budapesti tankerület március 6-i szakértekezletén hangzott el. Alszeghy a mostani nehézségek elhárítására helyesnek tartaná, ha a IV. osztályba a magyar földdel és lélekkel megismertető olvasmányok kerülhetnének, az V.-ben olyanok, melyek a magyar léleknek „fodrozódását“ mutatják, azoknak az eszmeáramlatoknak útját kövessék, melyek a történelem folyamán jelentősen formálták nemzetünk szellemét. A VI. osztályban azt vizsgálná tanításunk, hogy az egyéniséget hogyan befolyásolja mindez. Az irodalom biológiáját ismerik meg így tanítványaink, s azután tanulják a legfelsőbb két osztályban írói egyéniségeken keresztül a nemzet lelkének egész fejlődését. Minderre az irodalmi mű megismertetése vezessen ; ezzel a módszerrel kiirtja a tanítás azt a meggyökerezett hitet, mintha irodalmi oktatásban az irodalomelméleti szabályok megtanítása lenne a legfontosabb feladat. Ilyen módszerrel élvezni is fog a tanuló, mikor behatol az olvasmányokba, költői művekbe. Nem kell aggódni, hogy ilyen módszerrel semmi konkrét ismerethez nem jut majd, de talán fontosabb a tanuló olvasni vágyása s az a tudás, melyet a könvvszövegtudáson túl szerez magának. —• Fraknóy az érettségi vizsgálaton elhangzottakra felel, mikor egyes tanárok
