Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 11. szám - Dr. Kemény Gábor: A szív és értelem politikusa
\ Dr. Kemény (iábor: .1 szív és értelem politikusa 243 nus frater-politika elérzékenyüléseihez hasonlította Eötvös törekvéseit. A szentimentalizmus tényleg alapvető eleme Eötvös lelkületűnek, s ebből következik, hogy szerinte az emberi részvét és a jobb társadalom felépítése egymásból következő fogalmak. Poézis, regény, kulturális és politikai munka — mindez magáért az emberért van, vagyis a jobb társadalomért, melyben az egyén a közösség javára kifejtheti minden képességeit, s éppen az lesz legnagyobb jutalma, hogy embertársainak is használhat. Ez az átfogó gondolat ad egységet sokoldalú munkájának. A megfagyott gyermek, a Vár és kunyhó, A falu jegyzője, A XIX. század uralkodó eszméi s minden politikai írásának legmélyebb indoka az emberi részvét, ámde a vei esz üle lett érzelmi alapon logikai biztossággal építi fel gondolatrendszerét, melynek központjában áll közoktatási tervezete. Mintha minden eddigi politikai és művészi munkája csak ezért lett volna, hogy a jobb, a nemesebb embert lehessen kitermelni. Eötvös a magyar közoktatásügyet nem elszigetelt tanügyi kérdésnek látta, hanem a magyar állam életkérdésének. Meggyőződése szerint az állam felvirágzásának nem az a feltétele, hogy tudományosan müveit, kiváltságos osztályok kormányozzák, hanem atudományos műveltséggel nem bíró többséget kell annyira művelni, hogy az államélet kérdéseiben döntő befolyást nyerjenek. A nyugati országokban nem volt ez új gondolat, de annál nagyobb érdeme Eötvösnek, hogy Magyarországon is érvényt akart szerezni ennek a magasabbrendű felfogásnak. íme az irányelvei első minisztersége alatt: az állam minden polgárt kényszeríthet gyermekei nevelésére; a közoktatás költségeire közadókat kell kivetni; az államnak joga van a tanítást ellenőrizni; az iskolakötelezettség elve együtt jár a tanítás ingyenességével. Azt is kimondja Eötvös, hogy a tanítási szabadság elve szerint mindenki tarthat fenn iskolát. 1848-ban a javaslatok csak papíron maradnak, 1868-ban újra beterjeszti őket Eötvös. Régi javaslatában az államot, az újban a községet kötelezi iskolafenntartásra. Eötvös az önkormányzati elvnek szerez érvényesülést, mikor a felekezeteknek is megadja a lehetőséget az iskolafenntartásra. Sok csalódást okozott neki az ellenkezés, amit e liberális rendelkezése kiváltott. Svájcban, Németországban és más külföldi államokban emelkedett lélekkel látta Eötvös, milyen eredménnyel működnek a társadalom autonóm iskolái. Itthon más volt a helyzet. A magyar községek már anyagilag sem versenyezhettek a nyugati országok gazdag községeivel, s az egyházak, ha igényelték is az államsegélyt, nem emelték a népiskolákat kellő színvonalra. A klérus gyanakodva nézte a reformot, és ,,semmi-vallásúnak“ nevezte az Eötvös-féle iskolát; a reformátusok is — Révész Imrével és Tisza Kálmánnal az élükön — ellenezték az Eötvös-féle reformot, mint amely az ő meghallgatásuk nélkül iskoláik belügyeibe avatkozik, sőt azok fennmaradását fölötte nehezen teljesíthető feltételekhez köti. Itt Tiszáék nemcsak az anyagiakra gondolnak, hanem a ,,nem egyvallású“ kormánybiztosok felügyelői megbízására is. * 1*
