Protestáns Tanügyi Szemle, 1943
1943 / 10. szám - Csanády Sándor: Korszerű magyar irodalomtanításunk első lustrumának tanulságai
218 Csanádi/ Sándor : Irodalomtanításunk tanulságai hanem irodalomtanításunknak olyan reformjáról, mely átmenet és próbálgatások nélkül váratlan és mód felett nehéz, több tekintetben megoldhatatlan feladatok elé állította a tanárt, amint erre őszintén rá is mutatott a szombathelyi értekezlet. De felismerték mások is a bajokat. Az egyik főbajt dr. Alszeghg Zsolt az ,,Orsz. Középisk. Tanáregy. Közi.“ 1943 : 11. számának 244. oldalán így írja körül: ,,.. .irodalomismeret és irodadalomszeretet az eredménye annak, ha ezt a tantervet lélekkel megvalósítjuk. De ez erős és fáradhatatlan lelket követel meg, és ez az új magyar tanterv legnagyobb nehézsége.“ Megtoldjuk ezt a véleményt. Gátló körülmény a nagy eszköztelenség is, mert sem a tanár, sem a tanuló kezében nincsen segítség. A legtöbben ezt tartják az igazi bajnak. Dr. Halász László ugyancsak az „Orsz. Középisk. Tanáregy. Közi.“ 1943 : 12. számának 209. oldalán a többek között ezeket mondja : „Szinte alapelvként jelölhetjük meg azt, hogy a korszerű irodalomtanítás célja a tanuló és tanár minél önállóbb tevékenységének biztosítása és erősítése. Ebben a tekintetben tehát az egyéni felfogásnak és módszernek — bizonyos általános normákon belül — tág tere nyílik. Természetes, hogy ezek a lehetőségek a szaktanártól teljesen biztos tárgyi tudáson kívül állandó továbbképzést, bizonyosfokú irodalmi intuíciót, formáló erőt és meglátóképességet tételeznek fel. Az ismeretanyag átadása nem történhetik sablonosán, és valóban művészetté kell válnia.“ Bár elsődlegesen didaktikai célban semmiképpen sem jelölhetjük meg a magyar irodalom tanításának alapelvét, mégis nagy megelégedéssel olvassuk e sorokat, mert bennük igazolva látjuk a szombathelyi értekezlet megállapításait : az új Utasításokat kivételes tehetségű tanárokra és kiváló szellemű, etnyedetlen szorgalmú tanulókra szabták. De a tanár egyéniségét figyelembe nem vevő, az imperative előírt módszer mindenhatósága ellen való tiltakozás is benne van ezekben a sorokban, s ez nagyon fontos megállapítása Halász Lászlónak. Ezt a kérdést is határozott állásfoglalással érintette a szombathelyi értekezlet, s nemcsak a Nevelésügyi Szemlében foglaltuk össze ezt a problémát, de bővebb kifejtést nyert ez a kérdés a V. K. Minisztériumba felterjesztett Jelentésben is. Természetesen a módszerben is haladnunk kell, korszerű újításokra ott is szükség van, egy-két általános szabály azonban magában foglalhatja mindazokat a parancsokat, melyek az élményszerű tanítást biztosítják. Meg ha élményszerűségről van szó, akkor nem a szabály a fontosabb, hanem az élet: a tanár, a tanuló, az anyagrészlet, a cél, az idő és alkalom önként adódó szövetsége és munkaformája. Hogy nem lehet módszert előírni, rájött erre a pesti tankerület is. Felhívjuk a figyelmet a budapesti tankerület 1942—43. Évkönyvére, éspedig a 120—124. lapokon dr. Páilfi János, dr. Farkas László, dr. Nevetős Ágoston hozzászólásaira, végül vitéz Fraknóy József főigazgató összefoglalására egy bemutató órával kapcsolatban. Akár az 1942—43. év végén első ízben bemutatott modern érettségi vizsgálatok formai és tartalmi értékét tekintjük, akár a szóban levő problémát tárgyaló cikkeket és megnyilatkozásokat olvassuk, korszerű irodalomtanításunk járható és biztos útját még nem találtuk meg. A megnyugtató eredményhez vezető út keresésének és megtalálásának igyekezete é»nyugtalanító érzése hatja át a szakembereket, ezért foglalkozik a tanári közvélemény annyit a magyar irodalom tanításával, mely válságba jutott. Az „Orsz. Középisk. Tanáregy. Közi.“ 1943 aug. számában Busák Béla tanulmányi felügyelő jelentése, mely a pesti tankerület 40 tanári testületének (gimn.) véleményét foglalja össze, nagyban-egészben ugyanazokat a tapasztalatokat mondja el a Tantervvel és Utasításokkal kapcsolatban, mint a szombathelyi értekezlet.