Protestáns Tanügyi Szemle, 1943

1943 / 9. szám - Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi

194 Rágyánszki Pál: A korszerű magyar nyelvi és irodalmi érettségi.

keresztül elvezetni a növendékeket ehhez a legnagyobb lelki értékhez. Talán sehol másutt nincs reá annyi alkalom, mint a művészien megformált tartalmak legmélyebb értelmének vizsgálatánál, mert amit véges értelmünk nem tud felfogni, azt az érzelem, melyben az igazi költészet gyökerezik, tökéletesen látja, s a költészet eszközeivel ki is fejezi számunkra a kifejezhetetlent, az Istent.

Isten bennünk és általunk nyilatkozik meg. Életünk minden megnyilvánulása tehát benne és általa van. Ennek következtében, ha vizsgálódásaink nem a legmagasabb eszmei értékre vonatkoznak, hanem annak hivatott földi hordozójára, az emberre, akkor is ezt a magasabb rendüt kell benne keresnünk akár mint egyénben, akár mint a közösség tagjában.

Ezekre a magasabb rendű értékekre gondoltunk elméleti alapvetésünk eszmei cél fejtegetésében. Ezek azok az értékek, amelyek örökérvényűen szépek, igazak és jók, s ezáltal formálandó lelkek igazi táplálékai.

Hitünk és nem tapasztalataink alapján kell tehát szólnunk arról, hogy ezek a magasabbrendíí értékek átadhatók és kivizsgálhatok a magyar nyelvi és irodalmi érettségin éppenúgy, miként az évközi tanítás alatt. Ilyen értékkeresésen és értekátadáson keresztül éri el a magyar nyelvi és irodalmi érettségi a maga eszmei célját. Szóbeszéd tárgyát képezhető megokolások, a történelmi intézményekkel és értékekkel szembenálló, ellenséges lelkületkiteregetések nem nevelő értékek, de nem is értékek. Az irodalom ilyen vizsgálata hamis értékelésre ad alkalmat, sohasem vezetheti el a növendéket a művészeti alkotások igazi megértéséhez és élvezéséhez.

II. Elméleti alapvetésünk második részében formai kérdéseket fejtegettünk. Külső formai célban a magasabb igényekkel fellépő beszélgetést jelöltük meg. Elgondolásunkban e beszélgetés útja — belső formai vizsgálódásunk eredményeként — a rendszeres gondolkodás, a rendszeres elemzés medrében folyik, erős lelki és szellemi kapcsolat kiépítése által.

Ezen elgondolásunktól eltérő vizsgálati módról szerzett tapasztalataink arról győznek meg, hogy az ,,ad hoc“ kérdések felvetése és m ígvólaszolísa csillogtató külszín megtéVvS tő hatását kelti. A kérdések felvetésének másik módja: az asszociatív kap.csolatkeresémár komolyabb és rendszeresebb munkát eredményez, de ezzel kapcsolatban az a tapasztalatunk, hogy az elemzés folyamatában feltett ily természetű kérdés kizökkent az elemzésszülte hangulatból, a munka természetes menetéből. Az analitikus vizsgálat ugyanis feltételezi a mű központi jellegét. Tőle elszakadni még asszociációs, kérdések felvetésével sem szabad szűkebb értelmű elemzése során. Leghelyesebb a mű teljes analízise után szélesíteni a vizsgálati kört, amelyik a mű tartalmi vizsgálatának utolsó fejezetében, a jelentésben, már amúgyis szélesebb körűvé vált.

A vizsgálati mód kérdés-feleletté való szűkítése kevés lelki, értéket mutathatott meg. Általánosságban mégis azt kell monda